2015. április 22., szerda

Állatok







Minden élőlény,a rovaroktól kezdve,boldogulni akar,nem szenvedni.Az ember csak egy a végtelen számú többi élőlény között.Ezért kétségtelen,hogy nem lehet fontosabb az ő boldogulása az összes többinél,főleg nem azok kárára.
           Tendzin Gjaco







A Teremtő szent tenyeréből amikor elröppentek a levegő madarai,bizonyára mindegyik parancsot kapott,hogy mit csináljon a földi világban.Ők csak ahhoz tartják magukat és inkább visszatérnek abba a másik világba,semhogy megszegjék az örök parancsot,mely ellen nem lázadt fel soha egyetlen teremtett lény sem,csak a teremtés mind halványabban ragyogó koronája - az ember.
         Fekete István







A Föld napja



A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki.Aki sétál,nem akar eljutni sehová,mert ha célzattal és úti céllal ered útnak,már nem sétál,csak közlekedik.A sétáló útközben,minden pillanatban,megérkezik a séta céljához,mely soha nem egy ház vagy fatörzs,vagy szép kilátás,csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember,aki lassan elvegyül a tájjal,része lesz egy erdőnek vagy mezőnek,ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak,az időtlen világi térnek,minden pillanatban úgy érzi,hazatért séta közben.A séta a teljes magány.Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted,melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek,a munkára vagy a hivatásra.Aki sétál,megszabadult munkájától,egyedül van a világgal,lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.
Gondold meg,hogy a földön jársz és a csillagok alatt sétálhatsz.Nagyszerű dolog ez.
      Márai Sándor


Lásd meg a csodát
fűben,fában
minden apró
kis virágban.

Nyíljon a szemed
szépre,jóra
ne láss mindent
elmosódva.

Csodálkozz rá
a napsugárra,
fű közt alvó
kis bogárra.

A szemeddel együtt
nyílik lelked,
s a világ ezer
csodát felfed.

S ha szíved majd minden
szépre dobban,
keresd a csodát
önmagadban!
            Kormányos Sándor: Lásd meg a csodát


Nincs erő,mely elszakíthatna tőle,
mert ketten egy vagyunk,én és a föld;
az én csiráim törnek ki belőle,
én vagyok az élet a föld.

Testvér? barát? -Nincs testvére a hegynek,
minden hegy egy mert teste-lelke föld.
Testvér? barát? -Én megmaradok egynek,
mert mindenkivel egy a föld.

Halottak élnek,élők sírba kopnak,
dadog az ember és hallgat a föld;
évezredek múltjából nő a holnap;
tegnap,holnap; örök a föld.

És mintha ma teremtett volna isten,
új vagyok s mégis régi,mint a föld,
mert sorsomat véred táplálja,minden
bölcsesség őse,áldott Anyaföld!
           Szabó Lőrinc: Misztikus hódolat


2015. április 4., szombat

Húsvét



Virágok nyílnak,
Harmatot sírnak,
Itt voltak,
Látták titkát a sírnak.
Arcot őriz csendben,
A lehullott lepel.
Halottat nem takar,
Lenn a porban hever.
Feltámadt Jézus.
Szíveddel láss!
Érted?
Feltámadt,él.
Egyszer meghalt érted.
Virágok nyílnak,
Többé nem sírnak,
Itt voltak és látták
A titkát a sírnak.
Érezd a virágok illatát,
Ők látták a bűvös éjszakát.
Halld meg hát Jézus halk szavát,
Az Életnek gyengéd dallamát!
Látod?
Tavasz van.
Megújulás.
Titok az élet.
Múló varázs.
Tavasz van újra.
Feltámadás.
      Szentkereszti Andrea: Virágok sírnak  (forrás:poet.hu)


Sűrű a csend,az ég sötét,
Ránk terítette köntösét.
A dombon túl egy fénysugár
Húsvétra készít száz csodát.

Virágos rétet,pacsirtadalt,
Mosolygós arcot,vidám kacajt.
Amíg a rózsa fiatal,
Belőle illatot facsar.

Kosárba lapul sok tojás,
Áldásra vár a kis kalács,
Csokornyi szentelt barkaág
Díszlik az ünnep asztalán.

Lányokon látok rokolyát,
Fiúk kalapján pántlikát,
Kezükben rózsavíz lapul,
Csókolják egymást szótlanul.
         Varsás Frigyes. Húsvéti idill  (forrás. poet.hu)


Megöntözlek mosolyommal,
lelkem minden virágával,
Krisztus feltámadt vasárnap,
elért minket a bűnbocsánat.

Láthatjuk rügyezni a fákat,
van illata a virágnak,
megújul,éled a természet,
eloldalog az enyészet.

Az asztalon sonka,tojás,
friss,foszlós,fonott kalács,
pohárban a hegynek leve,
szívünk is jókedvvel tele.

Megilletlek rózsavízzel,
szívem teljes szerelmével,
ugye,elmúlni nem hagyod,
mit nekünk a boldogság adott?
           F.László Tibor: Húsvét    (forrás: poet.hu)


2015. április 1., szerda

Színek-minták (Húsvéti tojás)

















Húsvét második napja,ekkor
Mindig szóda fröccsen,kölni csorog,
Vödörből zúdul a víz,
A sok fiú csak néz,vigyorog.
Néhány lány pedig vicsorog.

De nem tehetnek semmit,hiszen
Ilyenkor a locsolás férfiúi kötelesség,
Azért előtte a rendesebbje
Elmormol egy szövegecskét.
Majd önt, egyaránt fiatalt és öregecskét.

Néha a locsolócső is
Előbukkan a fészerből,
A lányok nevetnek vagy sírnak,
Vagy szaladnak kényszerből;
Minden hemzseg az élettől.

Ettől lesz szép a sok lány,
Ettől nő mind nagyra,
Ha el akarna hervadni,
A kölnit,vizet hajba kapja,
A kivirulás látszik rajta.

Cserébe a fiúk persze
Hímes tojást szereznek,
Jól érzik ők magukat;
Néha pénzt is bezsebelnek,
Esznek,isznak,vedelnek.

A húsvét egy csodás ünnep,
Fiúnak,lánynak egyaránt,
Mindenki jól jár vele,
Valakit ez,ha bánt,
Ne kövesse e nagyszerű nemzeti hagyományt.
               Durkó Péter: Húsvéti locsolkodás  (forrás: poet.hu)