Az én mesém

.....gyermekkoromban (ami ugye,nem most volt) én is  mesét hallgattam elalvás előtt,legtöbbször anyukám ült az ágyam szélén és mesélt,nekem nem volt listám a szebbnél-szebb mesékről,sokat nem kellett gondolkodni,hogy melyik legyen az aznapi mese.Két választás volt "királylányos"vagy a "szurkos hátú szalmaboci".Már nem emlékeztem ,hogy miről szólt a bocis mese,csak a címe ivódott belém,szerintem örökre.
Mindig megdöbbent az internet világa,hatalma,rákerestem és meg is találtam a bocis mesét,nagyon furcsa érzés volt újra elolvasni.
Volt olyan alkalom is,mikor apukám mesélt,sajnos nem sok,mert mindig későn ért haza a munkából.....de az ő meséi még inkább belém ivódtak,ezek kitalált,rögtönzött mesék voltak.....se eleje nem volt,se vége nem volt,talán még közepe sem,nem voltak benne hatalmas bölcsességek,tanulságok,csak humor,humor,humor....mindketten ő is én is kidőltünk a nevetéstől......olyan jóérzés visszagondolni rá.

SZURKOS HÁTÚ SZALMABOCI
Magányosan,elhagyatottan élt öregapó és öreganyó.Öregapó fenyőszurkot főzött az erdőben,öreganyó otthon küszködött.Üres volt az udvaruk,nem volt se ökrük,se tehenük,de még tyúkocskájuk sem.Nagyon szegények voltak.
Öreganyó nem hagyta nyugodni öregapót.
-Csinálj legalább egy szalmabocit!
-Mi jut eszedbe? Mire jó az a szalmaboci?
-Magammal viszem a mezőre és legeltetem.
Mit tehetett öregapó,elővette a szurkosvödröt és szalmából összeragasztott egy kis bocit.A hátát az oldalát jól bekente szurokkal.Reggel öreganyó fogta a guzsajt meg az orsót és kivitte a szalmabocit a legelőre.Leült a domboldalon,pergetni kezdte az orsót és így dúdolt magában:
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Pergett az orsó,csavarodott a fonál,közben öreganyó elaludt.A sötét erdőből,a nagy fenyőfák közül egyszer csak ott termett a medve.
Rámordult a szalmabocira:
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot,bekenem az oldalamat,felkarmolták a kutyák!
A szurkos hátú szalmaboci hallgatott.Megharagudott a medve,fölemelte a mancsát,belekarmolt a boci oldalába és-odaragadt a mancsa.
Öreganyó felébredt és éktelenül kiabálni kezdett:
-Apó,apó gyere gyorsan!A kis boci medvét fogott!
Öregapó elcsípte a medvét és belökte a pincébe.Másnap reggel az anyó megint kivitte a szalmabocit a legelőre.Leült a domboldalon és pörgetni kezdte az orsót,s így dalolt magában:
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Pergett az orsó,csavarodott a fonál,közben öreganyó elaludt.A sötét erdőből,a nagy fenyők közül ott termett a farkas.
Rámordult a szalmabocira.
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot,bekenem az oldalamat,felkarmolták a kutyák!
-Vegyél magadnak,ha akarsz!
A farkas mancsa odaragadt a szalmaboci oldalához.
Öreganyó felébredt és nagyot kiáltott:
-Apó,apó a kis boci farkast fogott!
Öregapó elcsípte a farkast és belökte a pincébe.Legelteti a kis bocit öreganyó harmadik nap is és addig pergette az orsóját és font,míg elaludt.Odaszaladt a róka az erdőből.
Kérdezi a kis bocit:
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot galambocskám,a kutyák felkarmolták az oldalamat!
-Vegyél magadnak,ha akarsz!
Odaragadt a róka is.Öreganyó felébredt,elkiáltotta magát:
-Apó,apó a kis boci rókát fogott!
Öregapó a rókát is elcsípte és bedobta a pincébe.
No ezek szépen összegyűltek.
Ráült az öregapó a pinceajtóra és így szólt:
-Lehúzom a medve bőrét,pompás bunda lesz belőle!
Hallotta ezt a medve és megijedt.
-Engedj inkább szabadon,hozok neked mézet.
-Nem csapsz be?
-Nem,nem!
-Na menj!-és kiengedte a medvét.
Aztán elkezdte a kését élesíteni.
A farkas megszólalt a pincében:
-Miért élesíted a kést,nagyapó?
-Lehúzom a bundádat és meleg sapkát varrok belőle télire!
-Engedj el engem is.Birkákat hajtok az udvarodba!
-No,nem bánom.De be ne csapj!-s elengedte a farkast is.
Öregapó újra élesíti a kést.
-Mond meg nekem apóka,miért élesíted a késed-kérdezi a róka a pincéből.
-Mert szép a bundád!-válaszolta nagyapó.-Meleg gallér lesz belőle anyónak.
-Jaj,ne nyúzd le a bundám,tyúkot,kacsát,libát hajtok az udvarodba.
-No,nem bánom,de be ne csapj!-és kiengedte a rókát is.
Hajnal felé,még meg se virradt,kip-kop,kopogás hallatszik az ajtón.
-Apó,apó zörgetnek az ajtón,nézd meg ki van kint.
Apó kimegy és látja ott a medvét,egy nagy,odvas fatörzset hozott,tele mézzel.Elvette az apó a mézet és elrakta.
Kip-kop,újra kopognak az ajtón,a farkas az udvarba hajtotta a birkákat.
Nemsokára a róka is megjött,s egy sereg tyúkot,kacsát,libát terelt az udvarra.
Örült öregapó,örült öreganyó.
Boldogan éltek a szurkos hátú szalmabocival és már nem voltak szegények.

A mesék világa

"Semmilyen költemény nem képes olyan finoman beszélni a szívhez,mint a mese."
                                                                                                        Herder

A Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére 2005-től szeptember 30-át,Benedek Elek születésnapját  a Népmese Napjaként tiszteljük.
Bárhol a világon,ha magyar népmesét keresünk könyvtárba vagy könyvesboltban,elsők között Benedek Elek neve hangzik el,méltán!Benedek Elek gazdag életműve: egyetlen személyben újságíró,író,szerkesztő,kiadó,művelődés-és oktatáspolitikus,országgyűlési képviselő,mesegyűjtő,mesemondó volt......a magyar gyermek irodalom egyik megteremtője.

Az embernek úgy kell a mese,mint az édes álom.
                                          Vavyan Fable

Ne értékeljük le a mesét,a mesék világa egy csodálatos világ és egyidős az emberiséggel.Ha végig nézzük a régmúlt korok történetét mindenütt mesékre,a fantázia és a valóság törékeny határán született,bámulatos történetekre bukkanhatunk.A régi korok embere,azonban nem pusztán szórakozásból mesélt,hanem azért,hogy a mesékben föllelhető bölcsességek segítségével választ kapjon saját életkérdéseire is.

A mesékben minden megtörténhet,ami talán az életben nem vagy csak nagyon ritkán.Elmenekülhetünk a fantáziánk világába e zűrzavaros világból.Ott a jó győzedelmeskedik,a gonosz elnyeri méltó büntetését,a mesékben létezik  a halhatatlan szerelem,a szeretet,a barátság,a vágyak beteljesülése,a küzdelem,a boldogság, az igazság....és mi felnőttek is vágyunk erre,nem ezeket keressük egy életen át??

A mesék erejét azért sem szabad lebecsülni,mert a gyerekek számára a valódi világ kicsit megérthetetlen,felfoghatatlan,félelmetes,logikátlan,nekik a mesék segítenek abban,hogy a dolgok helyükre kerüljenek a lelkükben.

"Nagy hatalma van a mesének,elűzi az unalmat,az egykedvűséget,a csüggedést,felserkenti az erőtleneket,lecsillapítja a nyughatatlanokat és mindenre megadja a választ,még arra is, amit senki nem kérdezett."

Művészet

"Más a szó,más a zene,más a festmény és más a szobor.
A szó körüljár,a szobrot körüljárod,a festmény,a zene akkor kell,amikor már kevés a szó.
A szót,a zenét,a festményt,a szobrot értelmezheted,szeretheted,lehetsz közömbös iránta,elutasíthatod,de nem változtathatod meg.Egyszeri,megismételhetetlen,megváltoztathatatlan.Mégis: mindenkinek,minden kornak más.Neked is más,ha ma nézed,hallgatod,olvasod és más,ha holnap vagy holnapután.Más,ha gondod van,fáradt vagy,s más ha örülsz az életnek.Ha nyitott vagy,a szó,a zene,a festmény,a szobor élni segít.
Más a szó,más a zene,más a festmény és más a szobor."

Néha egyetlen pillanatban,egyetlen színben,egyetlen mondatban benne van a körülöttünk zajló élet,minden ellentmondásosságával és szépségével együtt.
                                    Garay Zsuzsanna

Nem,mi nem vagyunk szegények!
Nálunk nincs súlya holmi pénznek!

Mi halljuk a zenét,hiszünk a versben,
Képeket festünk képzeletben......

Hozzánk a fák is lehajolnak,
Értjük a szót,ha nem is szólnak.
                   Gámentzy Eduárd

Akarok rajzolni valamit,ami jelent valakinek valamit.Tudod,megakarom rajzolni a vak hitet,az elmúló nyarat,vagy egy pillanatát a tisztaságnak.
                                       Tuti gimi c.film

Elaludtak a fák
a levelek lebegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek.

Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni
rád
az éber csak így nem csalja meg
magát.

A levelek fölött
álmos fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak.

Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt.
        Szilágyi Domokos: Ragyogj!

Valamiért,de miért?.....mostanában nem megy a festészet,valami átláthatatlan,megfogalmazhatatlan érzés bujkál bennem,talán valami hiányzik az életemből,vagy talán valami nagyon sok az életemben....tele vagyok ezzel a "valamivel"de idővel csak rájövök mi az a valami..........                                               

                                                                                               

    

Az Ősz hangulata

Bíbor bükklevél kalapja mellett,
szárazág-bottal köhécselve jár,
lába nyomán vadvizek fakadnak,
s zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló,
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó és csordul a must
nyár szőlőhegyén,ha áll a szüret.

Alkonyba tűnik,ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes,ragyogó,bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza vállát,
melyet vinni már alig-alig győz,
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.
         Fekete István: Múlik a nyár

Lennél-e kedvemért felhő,kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?
                    Szabolcsi Erzsébet

Elszáradt vadvirág
csendje lett a vágyunk,
szívünkbe halkultak
tücsök-szólamok,
s elillant őszünk
bíborfényű táncán
már emlékké váltak
a régi sóhajok.
Ha keresnénk egymást
a tegnap illatában,
tűnődő álmaink
megfakult nyarán,
csak lebbenő árnyként
integet a múltból:
Az egyszer volt....
hol nem volt....
nem is volt talán....
        Kormányos Sándor: Egyszer volt....

Híres boraink

"Testet éleszt és táplál a lakoma,
de ami a lelket adja,az a bora."
                   Vörösmarty Mihály

Egri bikavér
Az észak-magyar,Eger környékén lévő napos völgyek karakterisztikus bora,1552 óta ismert,tölgyfahordóban érlelt bor az Egri pincelabirintusban tárolva.Fogyasztása ajánlott erős fűszeres vörös húsokhoz 16-18C-on.Összetétel: Kadarka,Cabernet,Sauvignon,Merlot,Kékfrankos.

Tokaji aszú
"A királyok bora-a borok királya."
A Tokaj-hegyaljai borvidéken előállított aszúbor,aszúsodott és normál szőlő felhasználásával készített desszertbor,borkülönlegesség.A tokaji borok közül a leghíresebb.Évszázados technológia alkalmazásával készül,amelynek alapja az aszúsodott szőlőszemek késői szüretelése.

Villányi borvidék
"Aranyat érő bort" termelnek az ország legdélebbi borvidékén.A hagyomány szerint a borászat itt,e vidéken született.A villányi borok kiválóságát az is példázza,hogy Európán kívül a XIX. században eljutott Amerikába és Brazíliába is.A Villányi-hegy napsütötte oldalainak és talajának köszönhetően kiváló minőségű,karakteres vörösborokat palackoznak a helybéli gazdák.A Villányi Borvidék népszerű borkóstolóin a vidék legjobb boraival koccinthatunk.

Badacsonyi borvidék
A Dunántúl középső részén a Balaton északi partvidékén helyezkedik el a Tapolcai és Káli-medencében.Legfontosabb termelőhelyei: Badacsony,Szigliget,Gulács,Tóti-hegy,Szent György-hegy,Csobánc,Hajagos.Szinte kizárólag fehér bor termelő vidék.Borai a kedvező lejtőszögnek és a sok napsütésnek köszönhetően magas cukortartalommal beérett szőlőkből készülnek.A borok száraz iskolázás esetén is kerekek,teltek,sokszor alkoholban gazdagok.

Etyek-Budai borvidék
Az Etyek-Budai borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik.Kiváló pezsgő-alapbort termelő vidék,de a magas minőséget adó szőlők is megtalálhatók.Legnagyobb területen a Chardonnay-t,az Olaszrizlinget és a Zöld Veltelinit termesztik,vörösbort adó szőlőt csak elenyésző százalékban.

Szólt az Isten: "Kedves fiam,Noé:
Itt a szőlő,kóstold meg,hogy jó-é?"
Felelt Noé: "No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem"

Szólt az Isten: "Kedves fiam,Noé:
A csípős must,hadd lássuk,hogy jó-é?"
Felelt Noé: "Ihaj,csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!"

Szólt az Isten: "Kedves fiam,Noé:
Hát az óbor,hadd lássuk,hogy jó-é?"
Felelt Noé: "Iszom reggel óta;
Gyere pajtás,van még a hordóba!"
         Gárdonyi Géza: A bor legendája

Szüret

A szőlő évmilliók óta jelen van a Földön,a módszeres termelést a kaukázusi népek kezdték el,mintegy nyolcezer évvel ezelőtt.Európával a rómaiak ismertették meg e nemes gyümölcsöt.A legenda szerint az első számon tartott részeg ember nem volt más,mint a bárkájáról nevezetes Noé,akinek hétezer évvel ezelőtt saját szőlőjének leve ártott meg.A görögök és a rómaiak kultusz szerűen használták a szőlőt.A középkorig levét csupán azok élvezhették,akiknek a kertjében megtermett.
A kolostorok földjein a középkortól új és új szőlőfajták születtek,a barátok aprólékos gonddal válogattak közülük,eleinte szívesebben készítettek vörösbort,hiszen az Krisztus kioltott vérét jelképezte.Később a fehérbor is népszerűvé vált.Nemes,sokáig érlelhető borok csupán 16század második felétől léteztek.

Nálunk is régóta van szőlőtermelés,az írásos emlékeken kívül,az ásatásokból előkerült szőlőművelő szerszámok(metszőkés,kapa) is igazolják.A honfoglaló magyarok már itt találták a szőlőt és letelepedésük után a  gabonatermelés mellett a szőlőművelést sajátították el leghamarabb.Mátyás király már adókedvezményt ad a szőlőt telepítőknek és a Korvinák iníciáléjait szőlőmotívumok gazdagítják.

A szüret hagyományosan Szent Mihály napján,azaz szeptember 29-én kezdődik,azonban ma már a legtöbb helyen korábban,szeptember közepén is neki kezdenek a nagy munkának.A kemény munka mellett jut idő vidámságra és jókedvre is,ebben az időszakban több helyen szerveznek szüreti mulatságokat,felvonulásokat, fesztiválokat.

A szüret nem csak komoly munka,hanem régi népszokásunk,ünnepünk.Az édes szőlő és az ebből készülő isteni nedű,a bor ünnepe.Talán nincs egy másik nemzeti himnusz a világon a magyaron kívül,amely azért mond köszönetet Istennek,mert borral és bőséggel ellátta az országot.

Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták,
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad,
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.

Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad,
És megszépülsz csöndesen
Bánat,nagy őszirózsa!
                 Juhász Gyula

Borivók Tízparancsolata:
-Bort sohase igyál éhgyomorra!
-Ivás előtt ne egyél édes ételeket!
-Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!
-Bort mindig megfontoltan,lassan igyál!
-Apró kortyokban élvezd a bor zamatát!
-A nemes borokat csak tisztán igyad!
-Tarts mértéket a borivásban!
-Jobban ízlik a bor,ha közben eszel is!
-Szeresd de légy erősebb a bornál!
-Gondolj arra egy pillanatra,mennyi verejtékes,nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban!

Meztelen virágok

Milyenek vajon a virágok,
amikor senki sem néz rájuk,
s titokban levethetik bátran
minden ruhájuk?

Mint mutat vajon a kamilla,
aranyos övét ha megoldja,
s mit sem törődve azzal,hogy látják,
lerúgja fehér szoknya-virágát?

Hát a nőszirom milyen látvány,
mikor harisnya sincs a lábán,
s amiben éjjel-nappal tanyázik,
kék ingétől is megválik?

A bársonyvirág milyen lehet,
ha ruha nélkül didereg,
s csipkés szoknyája sincsen rajta,
pedig ugyancsak fázós fajta?

No és milyen a cinnia
karcsú derekát látni,ha
vörös katrincáját ledobja
egyenesen a porba?

Milyen a rózsa mindenek fölött,
ki a bál után levetkőzött,
s szirmokból varrt ünneplő ruháját
a virág-hercegek is megcsodálták?

De jó lenne,ha csak egy percre,
amit még senki se látott,
titokban meglesni,milyenek
a meztelen virágok!
    Ana Blandiana

A csend lelke

...valami okból a csend vesz körül és valótlan lenne,ha azt állítanám hogy nem vágyom rá,olykor jóérzés elmerülni benne,belesüppedni a puhaságába,kérdések, feltételek, szabályok és hangok nélkül.Előző bejegyzésemben éppen ezért választottam olyan verseket,melyek a csend lelkéről szólnak , mert jelenleg nagyon is érint engem, ez nem melankólia,csak kellemes egy kicsit nem hallani a világ zaját.Nem mondanám hogy sokszor előfordul velem,hogy a csendben elveszek,hiszen szenvedélyes ember vagyok és nem érem be a hétköznapok történéseivel,általában nekem több kell,sokkal több és mindig az kell,ami nincs,mert a "van" már nem hoz lázba.....de vannak alkalmak mikor nem vágyom a tűzre,mint ez a mostani időszak,jelenleg jó a csendbe elsüllyedni és ott maradni egy kicsit.

Nem út és nem cél:
érthetetlen,gyönyörű
helybenröpülés.
       Fodor Ákos

Mi a csend? Olyan megfoghatatlan és rejtélyes,akár aki vagy ami okozza.Lehet egyáltalán csendet okozni? Lehet. A csend sokféle lehet,megtapasztalhatjuk ezerféle helyzetben.Mit nevezünk csendnek? Azt a nyugalmat,ami akkor tölt el minket,mikor semmit sem hallunk magunk körül? A csend tiszta és szent dolog.Képes nemes egyszerűségében gyönyörűbb lenni,mint akármilyen hang.
                                                                                 Faelivrin: Csend  (részlet)

Csend

A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell,s hinned,hogy megértheted,
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell,hogy te is elérheted.

A csend beszél,ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja,
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod,azonnal eltűnik.
       Dévényi Erika: A csend hangjai

A lélegző csendben
hasztalan kereslek,
magány köszön,mint
régi ismerős,
nyomában hiányod
ballag át az úton
s mellém szegődik,
halkan,mint az ősz....
        Kormányos Sándor: Mint az ősz....

Ne szólj,szól helyetted a csend.
Ne nézz,hunyt pilláid mögött vagyok.
Ne hívj,hívnak az álmaink.
Ne keress,hisz úgyis ott vagyok.
                      Szabolcsi Erzsébet

A legnagyobb dolgok......a csendben történnek velünk.
                                                       Müller Péter

Beburkolózom a némaságba mint lepkebáb
míg halkan hintál tavaszra várva

csukott kagylóhéj morajló tengerben
gyöngykönnyét magába zárva

vén házban üres kandalló mély
lobbanó lángot hiába vágyva

mint romos,telt,vén temető
hol az enyészet lábujjhegyen jár

hűvös,repedt márványszobor
míg alant őrzi ősi,dermedt titkát

mint életszikkasztott ősanya
hallván az oktondi gyermekzsivajt

hogy halkuljon el végre minden régi zaj
békés órára várva beburkolózom a némaságba.
                                      Szabolcs Piroska: Csend

Őszi csendélet

...bár igencsak kényeztet minket az időjárás,de lassan-lassan beköszönt az Ősz.....

Ha az őszt egybe kellene vetnem valamivel,egy hosszú ének befejező utolsó sorához hasonlítanám.A dallam elakad,de még nincs vége teljesen,átcsúszik az utolsó ponton,kitárt szárnyakkal tovább lebeg az emlékezetünkben.A gyümölcs megért,csak kosárba kell gyűjteni a fákról,a szőlőtőke roskad a fürtöktől,csak szüretre vár,a mezőről is elkívánkozik a széna.Kertekből és földekről pincébe és kamrába szorul a termés.A táj kifosztva,könnyes és ideges,egy-egy szakállas rózsatő tűnődik,mosolyog magában,aztán hátra veti fejét,rázza a sírás.Valahogyan kényelmetlenül érzi magát a gyümölcs,ha még kinn felejtették a fán,de ez a szorongás egyszeriben megenyhül,ha tálba kerül az asztalon.

Nézd már mosolyog is! Igen,csak az emlékeinek szeretne élni,mint a nagy színész,ki elérte leghangosabb sikerét,s most emlékiratait rendezi,mint az öregedő szerelmes,ki nem akar már semmit,mert mindent megkapott,amit csak kívánhatott.Érdemes meglesni a kamrában egy halom almát.Szelíd,nyugdíjas mosollyal ismerkednek egymással,végtelenszer ismételgetve szokásos,egyszerű történetüket,mindig ugyanúgy és ugyanazt,akár valami kaszinóban.A körték valamivel tartózkodóbbak,ők az öregedő asszonyok,kik továbbra is megtartják derekuk karcsúságát,s csaknem mindent fiatalságuk illatából.Az asztalon a tálban kényesen elrendeződnek,az almák fölé furakodnak,egy ismeretlen,titkos megállapodás jogán.Nem is tudják talán,hogy mindez tulajdonképpen szomorú.Utolsót illatoznak,tündökölnek a mulandóság máglyáján.

Kint nyugtalanul és hidegen váltakoznak nappalok és éjszakák,ellenségesen egymás sarkába marva.A levegő tiszta és üveges,valami nyers tisztaság szorult tágas üregeibe.Hallgatagon,kifosztva ellenőrzik egymás félelmét a magányos fák,mint megrabolt szülők,kik nem mernek tudni,hallani elveszett gyermekük sorsáról.
Gyászolnak és hiú reménykedéssel csalják magukat.Igen a gyümölcsök eltűntek a nyárral,s ki tudja mi lett a sorsuk? Talán zsúfolt városi piacok csarnokaiban szoronganak,mint a vágóhíd bárdja előtt összeverődő kis borjak? De erre jobb nem is gondolni.Ők a gyümölcstársadalom elesettjei,szegények rokonai,kik menedékházakba szorulva tengetik elárvult életüket.Ne beszéljünk róluk,aludjon csak a lelkiismeretünk!

Nem ilyen nemes,de egyszerűbb és meghatóbb a paprika,a szakállas kukorica,a repeső paradicsom sorsa.Paraszt sors az övék,egyszerűbb az életük és alkonyuk is.Nem foglalkoznak annyit magukkal,nekünk sem olyan kedvesek,szűk helyen is megférnek egymással.Egyenesen föl kell fedeznünk szerény szépségüket,formátlan testük esendő kedvességét.Félszegek,de azért jól érzik magukat a védett pincében,mint a falusiak,ha vendégségben vannak.Ha az almák szelídek és kényesek a körték,a kukoricát és a paprikát az esetlen jóság,valami bujkáló,humoros mosoly jellemzi,s még halálukban,a kés alatt is engedelmesek.A gazda javát akarják.

Nem így a must és a virág.A virág éppúgy haldokol,igényes fejezetekben,mint az emberek.A szoba levegője pillanatra még szebb,még színesebb,mint a kertben volt,kibomlik,mint halála előtt a tüdőbeteg lány,de éjjel fázik és kirázza a köhögés.Figyeli magát,néha túlzottan hiszékeny,máskor meg egy-egy pillanatra tökéletesen elereszti magát.Gőgös és segélyt kérő,megható és kiszámíthatatlan.Tanulhatna a paprikától.
A szőlő vagy a must meg egyenesen halhatatlan.Halála csak átváltozás,így adta vérét népéért a hajdani barbár törzsek fejedelme,hogy ereje alattvalóiban éljen tovább.A szőlőből must lesz és a mustból bor.A szőlő ereje velünk marad,halálával kellett bevennie az időtlenséget.Ha körülnézel a pincében,vajon gondolsz arra,hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva? Minden borospince a halhatatlanság szigete.

Gyümölcsök és virágok,boroshordók és józan vetemények: mintha emberi sorsokról lenne szó.Megadással élnek kedvünk és étvágyunk árnyékában,mint pogányok a párkák kezében.Hasonlatosak hozzánk. Különösen így ősszel,életük magaslatán és haláluk tövében.Megraboltuk velük a nyarat,de ők nem tiltakoztak a szöktetés ellen,valami titkos sorsközösség felénk húzza a szívüket.Bejöttek utánunk a házba,nincs bennük semmi ellenségeskedés,csöndesek és példaadóak.
Mi lesz velük,ha rájuk szabadít az éhség? Mi lesz a csendélettel? Az,ami tavaly és tavaly előtt.Szép lassan,egyik napról a másikra fölesszük az ősz költészetét.
                                  Pilinszky János

A Divatról

Az a nő nem egészséges,aki nem találta meg saját stílusát,aki nem érzi magát kényelmesen a ruháiban,aki nem tud a megjelenésével összhangban élni.Az ilyen nőnek nincs önbizalma,nem sugároz magából boldogságot.
                                                     Yves Saint Laurent

A divat első számú parancsa,hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában.Nincs stílustalanabb nő annál,mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában.
                           Coco

A divat azok utánzása,akik különbözni akarnak azoktól,akik semmiben sem különböznek egymástól.
                                                                             Karl Lagerfeld

A luxus nem a szegénység ellentéte,hanem az ízléstelenségé.
                                                           Coco

Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a divatnak vagy túlságosan kötődni egy-egy irányzathoz.Minden trendet humorral kell kezelni és nem szabad olyan szinten hinni bennük,ami már korlátozná a szabadságot.
        Yves Saint Laurent

Nem attól leszel menő,ha a legújabb cipőket hordod és nem is attól,ha neked van a legdivatosabb hajad és a legjobb pasid......menőnek lenni annyi,hogy önmagad vagy és ezt még szereted is!!!

Minden szépség annyit ér,
Mire becsüli magát,
Ne ad magad egy virágért,
S többet érsz,mint egy világ.
              Vajda János