2013. március 31., vasárnap

Kedvenc költőm

....minden évben, születésének évfordulóján megemlékezem róla és ezt csak gyönyörű verseivel tehetem......


Mindenütt ott vagy,ahol valaha
tudtalak,láttalak,szerettelek:
út,orom,erdő veled integet,
falu és város,nappal s éjszaka
folyton idéz,őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty,s mindenben ott remeg
az első vágy  s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza,nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet,friss öröm,
frissítő ifjúságom,gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
               Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy


Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél,vagy mint az ibolya
ég váratlan,villanó mosolya,
s néha már,mint egy édes hatalom
érintésétől,szívem s homlokom
nyugodni simúl: ha sajog is a
"nem vagy" sebén,a "voltál" vigasza,
szeretnék élni.Miért?Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít,ha pokolra taszít,
és rád gondolnom olyan jólesik!
Így is együtt vagyunk mi,kedvesem.
Míg élek,élsz: éltetlek.S te nekem
segítesz,ugye,szív a szívemen?!
              Szabó Lőrinc: Folyton átlengsz


Be más lélek volnék ma,ha,amit
annyiszor megálmodtam,fényeit
benned is gyújtva átcsap elbűvőlt
testünkön az a láng,mely a gyönyört,
megosztva,csak növeli! Át,igen,
és akkor! Ha rögtön a végtelen
békét adja,vágy,lelkifurdalás,
sőt semmi helyett a teljes varázst
adja a boldog,első szerelem!...
Tavasz üdve,valóság: szüntelen
azt siratom!...S te,te csak alkalom
lettél a veszteségre: én tudom
talán a legkevésbé,ki-mi vagy:
káprázatom voltál csak,s mialatt
szőttelek,el is eresztettelek:
te akartad így,s így lett a neved,
s ami lehettél volna valaha,
így lett lassan mind Semmi és Soha.
                Szabó Lőrinc: Semmi és Soha


2013. március 30., szombat

Húsvét



Ez a húsvét olyan ünnep
fák,virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen,gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak,súgdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep
szelek,vizek megperdülnek,
hol a napfény,hol a zápor,
nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
sírás és bánat elülnek.
Minden örül,hogy létezhet,
hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
bocsánata van a bűnnek.
Fönt a hegyen az a Kereszt,
új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
készülődünk a holnapra,
A pünkösdre,szép pünkösdre,
lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve,óvá
készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
       Bíró András: Ez a húsvét



2013. március 28., csütörtök

Munkácsy festmények

......előző bejegyzésem egy elragadó versnek szenteltem,mely a lelkemben maradt....mi mással folytathatnám....mint a második szenvedéllyel a festészettel......Néhány kép a "Zsenitől" melyek talán nem olyan ismertek.....


                                              Virágcsendélet


                                      Pihenés az erdőben (1886)


                                           Leány a kútnál (1874)


                                                Társalgás (1888-89)


     
                             

                                            Egy leány zenél


Azt várják tőlem,hogy megmondjam mi a művészet? Ha tudnám akkor sem árulnám el.
       Pablo Picasso



                                          Portré Hercegnő


                                  A grófnő köszöntése (1889)


                                    Nagypapa pihen


                                    Magyar lovas


                                  Téli táj napnyugtánál


......és az Én kedvenc képem tőle,melyet már megbomlott elmével készített.........ezért hangsúlyozom állandóan,hogy Ő az évszázad zsenije volt,bolond elmével ilyen képet festeni ??!!  és egyben a legutolsó alkotása is.....


                                   A virágok áldozata (1896)


Csodálatos,hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember,megannyi képzelet.
Mindenki lát,csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba,színbe,kőbe vés,
de honnan ez,én is miként csinálom?
Ez az,ami oly rejtelmes,mesés.
      Várnai Zseni

Egy elragadó vers



körvonalak
tévutak nélkül
kikopott belőlem
minden józanság
felkavarsz
mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek
hogy nincs is arcod
csak valami
lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetűs szenvedély
ha egyszer
majd kibontasz magadnak

hát engedem

hát legyen

ebben az átizzadt sötétben
az a most
annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben
olyan sűrű a léted
hogy végre azt is elhiszed
a legtisztább kék
és a legfahéjabb illat
Te vagy
        Csurai Zsófia: Legfahéjabb


 ......a szavam is elállt ettől a verstől.....gyönyörű....      

2013. március 22., péntek

A víz napja

A jóságot azért nem veszik észre az emberek,mert átlátszó,mint a víz és a levegő.Csak ha fogy,az vevődik észre.
        Német László


Nem hoztam kincset és az igazság
arcát nekem sem tárta fel.
Csepp víz szeretnék lenni,de tiszta,
melyben az ég magára talál.
        Fésűs Éva


Az eső csillogó,óezüst függönnyé sűrűsödött.A bokrok illatoztak.Erősen és hálásan párállott a föld...Az éjszaka létezett csupán,az hullatta esőjét a csillagokból,titokzatosan és termékenyítően ostromolta a kőváros fasorait és ligeteit,virágok milliói tárták felé színpompás szemérmüket,hogy magukba fogadják,ágak várták kitárt karokkal,a víz pedig benyomult a földbe,hogy ott majd fekete péppé keveredve egyesüljön a rá váró gyökerek millióival; az eső,az éjszaka,a természet,a növekedés,minden-minden létezett és fittyet hányt pusztulásnak,halálnak,gonosztevőnek,hamis szenteknek,győzelemnek vagy vereségnek,ők voltak csak; mint évről évre,mindöröktől fogva és ezen az éjszakán végre részévé lehetett mindennek ő is,felpattant a burok,tagjait nyújtóztatta az élet,az áhított és áldott élet!
         Erich Maria Remarque


Hogy értsd,egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell,ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd,egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,az élet hogyan fogy el.
         Zorán


Olyanok vagyunk,mint a víz,a földre kiöntve fel nem szedhető.
          Villányi László


A jelen illata a jövő

Biztosan tudom,még tartogat az élet számomra valamit,ami egyszerre lesz orvosság és édesség,mámor és szőlőcukor.Megállok,körülnézek,várakozom.
            Márai Sándor


A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.
         Weöres Sándor


Még hiszek abban,ami nincs.
Még hiszek abban,ami jó.
Hogy betéved és elvarázsol váratlan,
        a nem-várható.
            Bede Anna


Vannak napok,amelyek úgy bomlanak ki,mint a rügyek: bennünk a jövő ezer aprócska lehetősége....Más napok olyan lassan szállnak,hogy szinte meg lehet számolni a szárnycsapásokat -csak hogy eszünkbe jusson,milyen szerencsések vagyunk,amiért nekünk megadatott ez a plusz pillanat.


rejtve mindenkitől
egy szál magammal
kiülök a világ
legkeskenyebb peremére
szeretni a napot
és azt a valamilyen
apró titkot
ami tegnap csak úgy
kiosont és nélküled hagyott.
       Csurai Zsófia: Töredék...



2013. március 18., hétfő

Napfény

Ural a szépség bűvös hatalma,
csábít a szépség birodalma.
Keresni fogom,amíg csak élek
gazdagodjék véle a lélek.
          Koosán Ildikó


Belefeledkeztem,zsibbadtan a gyönyörűségtől,attól a vonzalomtól,amely egyre erősebben uralta érzékszerveimnek pillanatnyi állapotát.A nap belopakodó erőtlen sugara is mintha segített volna az érzékiség szárnyain röpködni,épp csak annyira tette ragyogóvá a ....szobát,amennyire szükség volt az illúzió felébredéséhez a szépséghez vezető úton.
           P.Szabó Mária


Van-e szebb,mint a harmatos hajnal,
álmot idézni a felkelő nappal?

Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
árnyékra lelni elvakító fénynél?

Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?

Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,
mikor megláthatod,újra itt a nap.
          Nagy Bandó András: Nap


Vette maga észre,hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom,ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?....Nem lehet kielemezni,hol kezdődik a fény,a hang,az illat,csak a hatásán érzik,hogy rabul ejt.Tökéletes mámor.Az ember testetlen lesz és szállani kezd....
           Móricz Zsigmond



2013. március 15., péntek

Nemzeti ünnepünk

A szabadság nem egyszerűen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya.Nem is felszabadítás arra,hogy azt csináljunk,amit akarunk.A szabadságnak megvan a belső logikája,amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve és abban teljesedik ki,hogy az ember keresi az igazságot és benne él abban.
        II. János Pál


"Nem szeretem Magyarországot" -írtam néhány évvel ezelőtt,majd sietve hozzáfűztem: "Ez persze így nem igaz.Mert mindent ennek az országnak köszönhetek.De nem szeretem olyannak,amilyen.Amilyenné lett. Tehetetlenkedő,szétesett,marakodó.Elherdálja értékeit,elherdálja lehetőségeit...."
            Hankiss Elemér



2013. március 13., szerda

Szabadság

......gyerekkorodban te is biztos tettél el lufikat,hogy megőrizd őket,de azok egy idő után a szobába leeresztettek.Én ezért inkább elengedtem őket,hagytam,hadd menjenek,amerre akarnak,repüljenek szabadon,ameddig csak tudnak.Mi is ezt tennénk,nem?


Szabadon élek,szabadon érzek
a szívemnek nincs akadály.
Csak hagyom,hogy égjen
És vigyen a vérem,mert szabadon semmi se fáj.
        Hooligans


Olyan erős lett a keleti szél,hogy az arcán érezte...Megirigyelte a szél szabadságát és rádöbbent,hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának.Ennek nincs semmi akadálya,csupán ő maga.
        Paulo Coelho


Mi ketten töredéklények voltunk,akik épphogy megízlelték a váratlant,megéledő valóság jelenlétét,ami majd kitölt bennünket és teljes egésszé tesz.Ott álltunk egy soha nem látott ajtó előtt.Csak mi ketten,derengő fényben,szorosan összekulcsolt kézzel,hogy tíz másodpercre érezzük a repülés szabadságát.
          Murakami Haruki


Csak egy kincsem van,a szabadság-
Vállalom a kalandját.
Csak megyek ide-oda,ahogy visz a világ-
Nem tűröm a kalitkát.


A lelked nehéz,az életed is nehéz,de fölfedezed,hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket,elkezded mozgatni,egyre gyorsabban és merészebben mozgatni -és fölszállsz! És elhagyod a földet,mocsarat és minden bánatod,gondot,nehézséget.És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég! És a csillagos ég.A végtelenség...Nem köt semmi.Sem a saját lelked,sem egy vesztébe rohanó világ,sem egy beteg társadalom gondja.Szabad vagyok -ez öröm.És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!
             Müller Péter


Szökünk a sötétség elől,
Falakat átrohanunk,
Ezek mi vagyunk,a szabadság vándorai.
         Demjén Ferenc


2013. március 12., kedd

"Nincs többé Republic"

Ne sírj úgyis mindegy,
A lovacska elszaladt,
Felhők között a Nap,
Felhők között a Nap.

Kék és narancssárga színekbe öltözött,
Most már senki se bánthat,
Most már semmi se fájhat.

Egyszer mindenki eljön,
Egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz,
Örökre elveszíthetsz....
           Kék és narancssárga


                                      1965.május 3. - 2013.március 11.

Mondd azt,hogy sohase féljek!
Mondd azt,a tűz el nem éget!
Mondd azt,hogy semmi se fájhat!
Mondd azt,hogy vársz,míg megtalállak!
Hazudj még nekem!

Mondd azt,hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz,ha nem beszélek!
Mondd azt,hogy senki se bánthat!
A sötétben,senki se láthat!
Hazudj még nekem!
               Hazudj még nekem


Úgy volt,hogy csak álmodom
Télbe hulló hajnalon
Rám talált egy fénysugár
A fájdalommadár

Hinném, de nem szabad
Hallgatnám a hangodat
Odakint a hó szitál
A csend magába zár

Késő, bárki volt messze jár
Késő, elrepült a nagy madár
Késő, közénk állt száz határ
Ugye megtanítasz majd, hogy nincs halál.

Akár csak egy pillanat
Elrepült és nem maradt
Csak néhány szép emlék
Egy ködbe tűnő kép

A jól ismert mozdulat
Örökre megszakad
Eddig hozott a láb
A folyó ölel tovább.
             A folyó ölel tovább




2013. március 9., szombat

Gyöngyvirág



Új fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan halvány levelek.A napsugár úgy száll által a lombokon,mint az öntöző-kannából a kertész vize.Isteni csöndesség.Mintha nappali alvásba merült volna az erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt,amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.Nem tudok betelni ezzel az illattal és a nézésével.A gyöngyvirág,a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke.Ez az egy mintha finomabb volna.Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna,tán valami szellemvilágé,amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem beszélt.Minden más virág kitárja a szépségét és az égre néz.Egyik a napot imádja,a másik a holdat,a csillagokat.Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol,mint az imádkozó menyasszony.


Hogy mondhatnám azt,hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke,mikor látom,hogy él,hogy szereti a zöldet,a bükkfák árnyékos erdőit,a csöndességet.Látom szűzies rejtőzését,angyali alázatosságát.Érzem mámorító leheletét.S arra gondolok,hogy ő is néz engem,néz fehér szépségében,ártatlan nyugodtan,mint ahogy a napot,a holdat,a csillagokat,meg egymást nézi a sok mindenféle virág.És az üde,tiszta,alázatos szépségét bámulva,rajtam valami édes,szent megértés ömlik által.
A magyar ősvallás virága a tisztesfű,a tulipán,meg a zádorvirág.A zsidó vallásé a mirrha.A mohamedáné a tubavirág.A római keresztény vallásé a liliom.A gyöngyvirág nincs benne egy nép mennyországában sem.Festők nem festik.Szobrászok nem faragják.Dal zene nem szól róla.Pedig tündérek hajába,angyalok mellére,szüzek imádkozó kezébe illene illatos fehér gyöngytestecskéje.


Ha rózsát látok,kisasszony jut eszembe,az öltözetében és gazdagságában pompázó kisasszony.Ha tulipánt látok,a piros-szoknyás,mezítlábas,erős-szépségű paraszt-leányra gondolok.A kakukkfű látása a holt leány képét költi föl bennem.Csak a gyöngyvirág az,amelynek látásakor földi nő képe nem jelenik meg,sem az elmémben,sem a szívemben.
Más világból való virág ez!
Talán abból a világból,amelyet a délibáb lenget felénk,éjjel a szentjános-bogárka világít meg.Talán abból,amelyről a boldog mesék szólnak: arany,ezüst a föld mélyében,fönn meg holdfény,harmat,gyöngyvirág.
Az első ember,aki gyöngyvirágot látott és beszívta az illatát,nem gondolhatott földi nőre,sem égi alakokra,sem a mindenség teremtőjére.Az Isten,az angyalok,mind magasvilági szellemek,a csillagfényes felső világnak a lakói.A gyöngyvirág csak azt a gondolatot ébreszthette benne,hogy az erdőben valami láthatatlan,bájos alakok élnek,akiknek lakóhelye az erdei árnyékos csöndesség,lehelete a gyöngyvirág illata.


Tündérek létezését érzem az erdei csöndességben,a gyöngyvirág illatában,az árnyékban nappal,a holdfényben éjszaka.Mi azt mondjuk tündérek,mert ezt a szót anyánktól hallottuk,amint ö is az anyjától hallotta.De ez csak szó,csak név,amely láthatatlan kedves és boldog élőket jelent.Lehet,hogy a zsidó képzelet angyalai,lehet,hogy görög képzelet nimfái,lehet hogy a pogány magyar képzelet tündérei azon egy láthatatlan nép,csak a nevük más.Lehet,hogy az elhalt emberek.Őket érezzük meg,s őket nevezzük nimfáknak,tündéreknek.Lehet,hogy a testet levetkőzve tovább élünk a földön,mint tűzből felszálló fény,virágból felszálló illat.Ki tudja,nincs-e éppen olyan s még nagyobb életvilág a láthatatlanságban,nincs-e ott is ember,állat,virág,nincs-e ott is számokban le nem írható sokasága az élő millió fajtának,amely ott is végtelen időben folyton hal ás folyton újra születik.
Én,az emberfajta,e láthatatlan élőket érzem a virág illatában,a szellőben,a fényben,a sötétben,a zenében,a tűz lángjában,a csöndességben.És a gyöngyvirágot csókolva őket csókolom.
              Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág (részlet)


Minden teremtmény lelke az illata.
        Parfüm c. film

2013. március 8., péntek

Hölgyeim,....a Mi napunk van

A nők szépségének titka egész valójukban van.Abban a képességükben,hogy akár egyetlen mozdulatukkal,cunamihoz hasonló érzelmi szökőárhullámokkal felboríthatják a férfiak józan ítélőképességét.
        Tar Károly


Egész életemben csak nőktől kaphattam meg azt a fényt és melegséget,ami nélkül nem tudtam volna élni.
        Popper Péter


Új himnuszt énekel
hozzád,női nem,
hevesen dobbanó
férfiú-szívem.

Pillangó a lelkem,
színes lepkeszárny,
rebbenőn integet
hölgyszívek után.

Tarka virágoskert,
márciusi szél
asszonyok,leányok
titkáról mesél.

A szépség,a kellem,
szelídség,a báj
mind kincse a nőnek,
kit férfi csodál!

Hisz,ő a mi sorsunk,
társunk,végzetünk,
ha nincs közelünkbe
attól szenvedünk!

Boldog minden férfi,
szép nők,véletek,
ha hozzánk irányul
kecses léptetek.

Nőnapra köszöntünk
igaz szívvel mi,
s mindennapi vágyunk
nőink szeretni!
           Szuhanics Albert: Nőnapi himnusz


A női szem fényét,a hang sokszínű játékát csakis a lélek tiszta hite teszi varázslatossá.
          Fejes Endre


....Hogyan válhat egy lány "NŐ"-vé? Az alap igen egyszerű.Egy lány akkor válik nővé,ha kialakítja magában a női öntudatot.Ez azt jelenti,hogy úgy él a világban,hogy tudja magáról: "Friss,üde,harmatos,szép és kívánatos vagyok! Lehet csodálni!" -és nem nyit vitát.Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik-kilók-geometriai formák elemzésébe.Mintha attól függene,hogy Ő gyönyörű nő-e,hogy megfelel-e az éppen aktuális nőideál paramétereinek.Nagyon fontos megérteni,hogy nem attól vonzó egy nő,hogy kihez hasonlít vagy nem hasonlít és milyen általános ideálnak felel meg,hanem attól,hogy elhiszi magáról,hogy Ő egy varázslatos Nő!
 
   

2013. március 7., csütörtök

Ibolyavirág




Tavaszi harmatos mezőben
fűszálak közt meglapulva
van egy szál virág....

Friss,hűvös tavaszi esőben
növekedett,mint a gomba
az én ibolyám....

Törékeny,apró ibolya-virág....
Irigyek rá mind az orchideák....
Törékeny,apró ibolya-virág....
Nekem csoda,nekem Ő a világ....
         kicsiBAT: Ibolyavirág


Omolj reám,omolj,március virágesője, -meleg verőfény!
A fűszálak megmozdulnak,meghajladoznak.Vándorszellő megy át a ligeten.Ahogy rajtam is átleng,érzem,hogy ibolyaillatot visz magával.Ibolya! Hát van már ibolya?
Mit érez az ember,mikor kedvesével váratlanul találkozik?Valami öröm-ijedtséget,ami tele van mosolygással.Valami bájos költeményt,aminek se szava,se zenéje.Valami szent ünnepet,ami az angyaloknak van szentelve és mégis mindebből semmi egyet határozottan,hanem mindezt együtt és egyszerre egy szívdobbanásban.
Március tündérlányai,én apró szerelmeseim,merre vagytok?Alig tíz lépésnyire tőlem egy nyírfa lábainál,ott kéklenek apró csoportokban sötétzöld szívalakú szoknyácskákban üdén élettől virulóan.
- Miért jöttek? Mire,kire várnak itt e csöndes rejtekben?
- Ki tudja?
Hiszen a magát tökéletesnek tartó ember sem tudja: miért jött? mire vár?


Hogyan van,hogy az ibolya láttára mindig csak a szőke leányra gondolok,soha barnára,soha magasra,soha előkelőre, -mindig valami szegény szőke földi leányra,aki félig gyerek még,de már hosszú ruhába jár, -egyszerű olcsó ruhában,de akinek a szemei ilyen sötétkékek és ilyen rejtelmesen hallgatók.Akinek az arca ilyen üde,bársonyos és a napfényen ilyen finoman selyempihés.És akinek a kezei melegek.
Nem tudom,mi az ibolya.Nem tudom még azt a citromsárga pillangót sem,hogy mi,amelyik itt lebeg előttem és épp úgy szereti az ibolyát,mint én.Csak azt látom bizonyosnak,hogy a Teremtő sem a virágot,sem a pillangót nem az embereknek teremtette.Hiszen ha nekünk teremtette volna,akkor nem ott volna a legtöbb,ahol az ember soha nem jár: a vadon erdőkben,a néptelen vidékeken.S nem teremne annyi sok,hogy milliószorta több,mint amennyit az ember csak meg is láthat.Az ibolya bizonnyal magáért van és nem miértünk.És ha mi elpusztulnánk a föld színéről,mint ahogy annyi faj elpusztult már,a virágok világa maradna ez a föld és -szebb lenne nélkülünk.
Én titkos életű bájos virágaim,hadd heverjek le közétek,hadd csókoljam meg a ti üde orcátokat.A ti lelketek valami ismeretlen világba mámorít,ami nem hasonlít sem a keresztény,sem a pogány túlvilághoz,de ezeknél bizonyára szebb és igazibb.
                Gárdonyi Géza: Ibolya (részlet)


Ha a csókot látni lehetne,azt hiszem,olyan lenne mint az ibolya.
               Lucy Maud Montgomery