....valamiért a hajnal felébresztett,valami van a levegőben és valamiért azt éreztette, hogy róla írjak.....
A nap aranyos karikája
Sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya lobog.
Lesem,idejössz,ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vízen
cikázik az árnya,a lépte
hogy sajdul és fáj a szívem!
Ne siess,ne siess,de szeretlek!
Tudod-e,hova érsz,te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.
A sípjaim is szomorúak
az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.
Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem bírom el.
Gyere már,gyere már,ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!
Szeretlek.Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm,kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam,ami van.
Rádadjam ruhául a tájat
S a bíbor nagy hegyeket
el kell,hogy bírja a vállad
mindent,amit szeretek.
Örökké hordjad a házam
csiga fel,csiga le,ez az út
és én adok Néked majd három szívet
falevél-alakut!
Szeretlek jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek,mintha Te élnél
helyettem egy életen át.
Gyurkovics Tibor. Hajnal
........s mintha feltörsz egy szürke kagylót,könnyű morajjal az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal.
Somlyó György
A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogy ver a szívem.
Hajnalodik - a nappal ásít
álom - ittasan,fél-éberen,
akárcsak én; - táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan - remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek -
lassan tisztul a táj.
Várom,hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk.Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman,kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újra kezdjük.
Szilágyi Domokos: Hajnal
Ha ilyen kora hajnalban kint jársz,nem érted,miért nincs több ember az utcákon,mások miért nem élvezik a nap kezdetét.Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat,a madárcsicsergést,a levegő finom frissességét.Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad,amiért ott vagy a kezdeteknél,megelőzve mindenki mást.
Chris Greenhalgh
Azt szeretem,aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül,aki kacag,
Aki dalolva megy a harcba.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót,a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek,
A nagy szemű,nevető gyermek.
Akiben szűz minden-csírák.
Ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem,aki fölkel,
Az induló,az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
Szeretem azt,aki akar,
Aki remény,aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.
Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.
Sík Sándor: A hajnal szerelmese
.jpg)
.jpg)
.jpg)
