2015. március 31., kedd
Szabó Lőrinc
Szabó Lőrinc 1900.március 31.-én született ,Ő az én kedvencem......
Szörny hírekbe vakulva -süketülve
indultam.....Zeng a hegy,a nap
ragyog,de folyton elakad,
elakad a szívem s a lábam,
és hallva víg dalokat
szinte elsírom magamat:
Boldog tücskök,szerelmes madarak,
hát ti is vagytok a világon?
Vagytok még ti is? Megvagytok? A dal zeng.
Megvagytok? -kérdem újra,meg
újra,mintha a szívemet
biztatnám hinni: Vagytok ugye?! Mégis!
S elönt,mint jó könny a szemet,
a melegítő szeretet,
hogy maradt még,hogy van még valahol
a harcon kívül,van egyéb is.
Van,van, -súgom ( vagy talán gondolom csak )
és mintha túlcsapna szegény
testemen az édes remény,
hogy a jónak sincs soha vége:
a külső öröm már az én
dalomként visszahangzik felém
s elhiteti,hogy odabent nem is
oly nagy a szív keserűsége.
És felsóhajtok,sohsincs veszve minden,
hisz ahogy az örök panaszt,
magam teremtem a vigaszt:
azt,hogy észreveszem a szépet,
azt,hogy látom és hallom,azt
hogy még utánzom a tavaszt
s beszélek,mint ti,tücskök,madarak,
ági -füvi kis hős zenészek!
Szabó Lőrinc: Panasz és vigasz
Vincent van Gogh
Sóváran néztem a primitívek
boldogságát s az egykönyvűeket,
de,tudtam bár és jól tudtam,merev
szabály szerint,működő képletet
anyagra,fejlődésre,bármire,
az osztatlan szabadságot sose
kívántam úgy,mint akkor.Valahogy
ösztöneim ellen acsarkodott
bennem az ész,azok meg ellene:
így aztán,mikor a dolgok szíve
hívott döntésre,kivételeket
állítgattam fel,pót-tételeket,
szerettem így,érveltem úgy,csupa
ellentmondás és csupa logika:
láttam,mi tud csak erőt adni,de
az árába nem nyughattam bele
s lelkem,mert győznie nem sikerült,
végleg a költészetbe menekült.
Szabó Lőrinc: Menekülés
2015. március 27., péntek
Érzelem....
Én emlékszem a napra,
a drága pillanatra,
az elfogódottságra,
az alig hitt csodára,
szemedre, -mert lehunytad,
szívedre, -mert eldugtad,
ajkadra,amely nem szólt,
s az égre,mert közel volt.
Fésűs Éva: Emlék
Te is tudod,hogy megjelölt
minket a vágy,mely testet ölt
bennünk,mint álmok tétova
közönyt színlelő sóhaja.
Te is tudod,majd szisszenő
döbbenet lesz mely egyre nő,
hangján a szívünk ritmusa
felzakatolva fut tova.
Egyre gyűrűzik parttalan
az örvény melyben benne van
az öröm és a gyötrelem,
már egy időben van jelen.
Tudjuk mindketten mit jelent
ha hosszan jajdul bent a csend,
árva,elveszett lelkeink
keresik egymást,már megint....
Kormányos Sándor. Te is tudod....
Sokszor azt hittem,hogy a szemén át belelátok a lelkébe,s egyszer az is eszembe jutott,hogy én leszek az első ember,aki látta valakinek a lelkét.Szép lett volna,ha sikerül.De most már ismerem a szemét.Szelíden barna,jóakaratú is,ahogy azelőtt éreztem,de már nem hiszek benne,hogy a szemén át megláthatnám a lelkét.A tükör üvegén sem lehet átlátni.Ezüstréteg fedi hátul,s aki belenéz,csak önmagát láthatja meg.......
Szilvási Lajos
Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a csalódott világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy rezzenő tavaszban.
Érezlek,itt vagy,
és mégsem vagy sehol......
Kormányos Sándor. Mesék gurulnak
a drága pillanatra,
az elfogódottságra,
az alig hitt csodára,
szemedre, -mert lehunytad,
szívedre, -mert eldugtad,
ajkadra,amely nem szólt,
s az égre,mert közel volt.
Fésűs Éva: Emlék
Te is tudod,hogy megjelölt
minket a vágy,mely testet ölt
bennünk,mint álmok tétova
közönyt színlelő sóhaja.
Te is tudod,majd szisszenő
döbbenet lesz mely egyre nő,
hangján a szívünk ritmusa
felzakatolva fut tova.
Egyre gyűrűzik parttalan
az örvény melyben benne van
az öröm és a gyötrelem,
már egy időben van jelen.
Tudjuk mindketten mit jelent
ha hosszan jajdul bent a csend,
árva,elveszett lelkeink
keresik egymást,már megint....
Kormányos Sándor. Te is tudod....
Sokszor azt hittem,hogy a szemén át belelátok a lelkébe,s egyszer az is eszembe jutott,hogy én leszek az első ember,aki látta valakinek a lelkét.Szép lett volna,ha sikerül.De most már ismerem a szemét.Szelíden barna,jóakaratú is,ahogy azelőtt éreztem,de már nem hiszek benne,hogy a szemén át megláthatnám a lelkét.A tükör üvegén sem lehet átlátni.Ezüstréteg fedi hátul,s aki belenéz,csak önmagát láthatja meg.......
Szilvási Lajos
Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a csalódott világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy rezzenő tavaszban.
Érezlek,itt vagy,
és mégsem vagy sehol......
Kormányos Sándor. Mesék gurulnak
2015. március 25., szerda
"A mindenség szerelme"
Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni....
Kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni....
Kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan,tompán,mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt,a csontváznélküli,reszkető,
lágy indulat,a szurok-sűrű fortyogó,forró akarat
világ-tűz,vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok,test-nélküli vallomások....
Én nem kutattalak,mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával,képlettel,logikával
számítva ki,hogy másutt sehol,csak ott lehetsz,
csak ott vagy,ott,az idők kezdetétől,
társak között,még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt....
És mégis éreztelek és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd,ragyogva vártalak,
de még csak reszketés,sejtelem
voltál te is,voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem,hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés,az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál.....
Juhász Ferenc: A mindenség szerelme
Aranyló Fénymag,Mindenség Öle
Letűnt idők izzó tükre és szerelme
Eleven álmok szíve és reménye
Bennem izzó édes isteni ígéret
Arany folyó ringat csodás ébredésbe
Ma minden olyan mesés,mint ez a szép élet
Kilépek a Fénybe,mindig új reménnyel
Talán ez a nap lesz beteljesedésem!
Annyi titkot kaptam,annyi kincsem van már
Köszönöm ezt Annak,Ki az úton rám vár
Hogy adom most tovább a sok szenvedőnek
a sok szép virágot,mik szívemben nőnek?
Angyalok álmai virrasztanak bennem megigézve
százszínű kristályok fénye lobog minden kis képben
letűnt évmilliók vágyai sóvárogva égnek
kisírt szemű idők tükrében az égnek
Talán egy dal vagyok,mely átrezeg a csönd húrjain
Egyszer majd célba érek,s felragyog bennem a kincs
Kiárad a fényem akkor majd a Mindenségbe
S mutatja az utat minden eltévedtnek
Beteljesül egyszer minden isteni ígéret
Megvalósul minden,amit álmomban kértem
Felragyog a Prímgyöngy a Mindenség Lótuszában
S fénnyé olvad a dal a Csönd szívébe zárva.
Kristóf Miklós: Aranyló Fénymag,Mindenség Öle
hogy miért kíván szeretni....
Kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni....
Kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan,tompán,mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt,a csontváznélküli,reszkető,
lágy indulat,a szurok-sűrű fortyogó,forró akarat
világ-tűz,vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok,test-nélküli vallomások....
Én nem kutattalak,mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával,képlettel,logikával
számítva ki,hogy másutt sehol,csak ott lehetsz,
csak ott vagy,ott,az idők kezdetétől,
társak között,még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt....
És mégis éreztelek és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd,ragyogva vártalak,
de még csak reszketés,sejtelem
voltál te is,voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem,hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés,az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál.....
Juhász Ferenc: A mindenség szerelme
Aranyló Fénymag,Mindenség Öle
Letűnt idők izzó tükre és szerelme
Eleven álmok szíve és reménye
Bennem izzó édes isteni ígéret
Arany folyó ringat csodás ébredésbe
Ma minden olyan mesés,mint ez a szép élet
Kilépek a Fénybe,mindig új reménnyel
Talán ez a nap lesz beteljesedésem!
Annyi titkot kaptam,annyi kincsem van már
Köszönöm ezt Annak,Ki az úton rám vár
Hogy adom most tovább a sok szenvedőnek
a sok szép virágot,mik szívemben nőnek?
Angyalok álmai virrasztanak bennem megigézve
százszínű kristályok fénye lobog minden kis képben
letűnt évmilliók vágyai sóvárogva égnek
kisírt szemű idők tükrében az égnek
Talán egy dal vagyok,mely átrezeg a csönd húrjain
Egyszer majd célba érek,s felragyog bennem a kincs
Kiárad a fényem akkor majd a Mindenségbe
S mutatja az utat minden eltévedtnek
Beteljesül egyszer minden isteni ígéret
Megvalósul minden,amit álmomban kértem
Felragyog a Prímgyöngy a Mindenség Lótuszában
S fénnyé olvad a dal a Csönd szívébe zárva.
Kristóf Miklós: Aranyló Fénymag,Mindenség Öle
2015. március 22., vasárnap
A Víz-napja
A víz világnapjának megünneplését az 1992.évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték.Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá,felhíva a kormányok,szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben.Cél,hogy óvjuk,védjük környezetünket,s ezen belül a Föld vízkészletét.
.....Magyarország néhány,természeti csodája....
Duna-folyó
Tisza-folyó
Bódva-folyó
Bodrog-folyó
Zagyva-folyó
Rába-folyó
Dráva-folyó
Balaton
Hányan kérdezték már tőlem,miért ásom el magam itt,vidéken,a Balaton partján....Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak,hogy én itt,ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam.Itt igazibb a napfény,itt igazán tiszta a levegő,itt én minden reggel úgy ébredek,mint aki újjászületik.Akár ilyen gyönyörűen süt a nap,mint most,akár borús vagy sírós az idő,mindegy nekem,csak itt lehessek és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.
Szilvási Lajos
Velencei-tó
Kardoskúti Fehér-tó
Jósvafő Vörös-tó
Izsáki Kolon-tó
Fertő-tó
Ipoly-folyó
.....Magyarország néhány,természeti csodája....
Duna-folyó
Tisza-folyó
Bódva-folyó
Bodrog-folyó
Zagyva-folyó
Rába-folyó
Dráva-folyó
Balaton
Hányan kérdezték már tőlem,miért ásom el magam itt,vidéken,a Balaton partján....Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak,hogy én itt,ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam.Itt igazibb a napfény,itt igazán tiszta a levegő,itt én minden reggel úgy ébredek,mint aki újjászületik.Akár ilyen gyönyörűen süt a nap,mint most,akár borús vagy sírós az idő,mindegy nekem,csak itt lehessek és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.
Szilvási Lajos
Velencei-tó
Kardoskúti Fehér-tó
Jósvafő Vörös-tó
Izsáki Kolon-tó
Fertő-tó
Ipoly-folyó