Egy tündérfoszlány egy tündér köntöséből
Egy éles földi tüskén fennakadt.
Aztán a szelek szárnyaikra vették,
S most úszik fenn a kéklő bolt alatt,
Mi tündéré volt: tündér visszakéri.
A boldogság ily foszló tülldarab.
Mi megtépjük a tündér köntösét,
Megszaggatjuk a fényes égi fátylat,
S még jajgatunk,hogy nem jutott elég
A fehér tüllből tüske-szíveinknek.
Szívek,szívek: mi tüskés vadbozót,
Ha majd magunkba mélyedőbbek lettünk,
Akkor látjuk: mily áldás,kegyelem,
Hogy tündér lengett,tündér szállt felettünk:
Tüske szívek közt édes,égi rózsa.
Reményik Sándor: Felhő
Esős reggelre ébredtem,
Szeretem az esőt,varázsol bennem,
Míg a kávémat ittam,néztem és fáztam,
De a gőzölgő kávé testemben szétáradó levében boldoggá áztam,
Szeretem az esős napokat,
A kis szemerkélőt és a záporokat,
Minden eső egy kis történet,
Ilyen napokon csoda is történhet,
Mert nem vakít el a fény,
Csak nézem a cseppeket,mindegyik külön kis remény,
Potyognak alá,hogy tócsává gyűljenek,
Egymással békében egy anyaggá elvegyüljenek,
És olyan csendben múlnak el ezek az esős napok,
Ma is ilyen lesz,esik csendesen,nézem,lelkem ragyog.
Bedő Gábor
A mosoly
még lelkemen remeg:
fűszálakon fénylő harmat -
Drága fűszál,nem merek
hozzád érni,hiszen
abban a pillanatban
leverem
fejed díszét,a gyönge harmatot.
Csak nézlek.
Gyönyörködöm
és hallgatok.
Képes Géza: Félálomban (részlet)
Olyan hűvös lett az este,
Még zöldellnek a fák,
Még zöldell a fű,
De mindegyik ezt az őszi estét keresi,
Bizony kacsingat az ősz,
Bizony lassan,de elmúlik a nyár,
Bizony kattognak a másodpercek,
A múló idő biztos,mert az meg nem áll,
A tücskök is,hogy most ciripelnek,
Csak úgy nótába öntik,hogy vállukon mit cipelnek,
A tavaszt,a nyarat,aranyló port,ragadós sarat,
Olyan hűvös lett az este,
Pedig láttam egy pislákoló csillagot,
Amint a felkelő holdat kereste,
Csillagot,hulló csillagot,
Tízet,vagy százat,már nem tudom,
De láttam,megadatott,
Augusztusban,hőségben,
Szegényen,mégis bőségben,
Olyan hűvös lett az este,
Mégis jó,mert lelkem már az őszt kereste.
Bedő Gábor
