Ilyenkor -így karácsony táján- a magányos szobák még magányosabbak,a régi puszták még csendesebbek,de az emlékek élőbbek és kedvesebbek,olyanok,mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk,puha ölelése.
Ilyenkor jólesik az elsüllyedt,öreg utakat megjárni,a fiatalság ragyogó útjait,a szelíd kalandok tiszta éjszakáit és látni az elment patakok ringató játékát a holdvilággal, a szánkós utak alig pendülő éjszakáit,a karácsonyfákat,amelyek el nem múlnak soha és az álmokat,amelyek az örökkévalóságból jöttek,oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni,mint a szeretetben megfürdött emberi lélek.
Fekete István: Régi karácsony
Adventi várakozás
való és álmodozás,
gyertyaláng,fenyőöröm,
jégszirmok fagyott rögön,
zöld ünnep,zúzmara ág,
csengettyűhang,ami lágy,
lépés,mi hóba merül,
áldott szó decemberül,
s mikor a csönd megterem,
gyönyörű lesz a jelen.
Böröczki Mihály: Karácsonyváró
Karácsony nem az ész,hanem a szív ünnepe.És a szív érzi,hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül,akiket a szemeddel nem látsz és az eszeddel nem hiszel.
Müller Péter
Havat hozó szürke felhő
a Nap fényét eltakarja,
sötétjével ránk telepszik,
fehér havát földre rakja.
Barna szántók,szürke rétek
tél ruháját felölthetik,
hófehérek,megtisztulnak,
szürkeségük átváltozik.
Vastag,puha paplant kapnak,
porcukor lesz a fák dísze,
a patakot jég borítja,
páncél alatt surran vize.
Patak fölött ívelő híd
ezüst függőt,jégcsapot kap,
az erdőre némaság ül,
ág sem roppan,halkul a nap.
Fehér szoknyát kap a fenyő,
fejét bájos sapka fedi,
ünnepre kész a természet,
Karácsonykor így kell lenni.
Berbor István: A tél szépsége
És ilyenkor nem jut eszembe: pénz,jólét,dicsőség,nyers vágy és elmúlt szerelem,csak a múló élet apró örömei,távoli nevetés a szívemben és emberek,akik halkan járnak valahol a ködben,csendesen szólnak az idő árnyékai mögött,mégis őket hallom és nem a fájdalom ordítását,a dicsőség nyers kiáltását,vagy a szerelem bódult és rekedt suttogását.
Őket hallom,akiket szerettem és szerény emberi mivoltukban tiszteltem is,.......
Őket látom és hallom karácsony hetének emlékező,esti tűnődéseiben; néha vidáman,néha szomorúan,de mindvégig mélyen a szívemben.
Fekete István: Régi karácsony (részlet)
