......hajdan a karnevál volt a legkedveltebb mulatságok egyike.Az első írásos emlékek 1094-ből valók,s bár Velence félelmetes mediterrán tengeri nagyhatalomként győzelmeit sorra aratta és sorozatosan meg is ünnepelte,csak a XVIII.században nyerte el a karneválok városa címet.Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el,hogy jól kimúlassák magukat a város terein és utcáin,a kaszinókban és színházakban.
1869-ben például Ausztria császára,Ferenc József is részt vett -inkognitóban.Amikor a köztársaság megbukott a karneválról is megfeledkeztek.A hagyomány pompás újraélesztése 1979-re tehető.Napjainkban,így 2016-ban is már a világ legrangosabb eseményeinek egyike.....
Velencén rőt az este
Nem ing a bárka teste,
Nyugszik halásza mind,
Lámpás sem int.
De ülve esti parton
A bronz oroszlán zordon
S nehéz talpat emel
Az égre fel.
Körül,a habban ázva,
Hajók s dereglyék száza,
Mint halk kócsagsereg,
Úgy szendereg.
S fölöttük,míg az estben
Száll vízi pára resten,
És könnyű szél kereng -,
Zászlócska leng.
A Hold az Ég piarcán
Elbúvik,s szende arcán
Csillagos fellegek
Fátyla lebeg:
A Szent-Kereszt-apátnő,
Ha ölti fátyolát ő,
Így hull rá árnyvető
Sűrű redő....
S a vén palota-ormok
S a sok bús ívű csarnok
S lovag-lépcsőn a sok
Hószínű-fok,
S hidak,az út-erekkel
S a mord szobrú terekkel
S a rév,mely rengni kél,
Ha száll a szél,
Mind hallgat: néma város,
Csak egy-két alabárdos
Jár,hol bástyázva áll
Az árzenál.
Oh,most míg hold dereng itt,
Hány drága lány mereng itt,
Hány gyöngyvirág,remek,
Vár,les,remeg....
Ragyogni báli éjen
Hány öltözik kevélyen,
S éjszín álarcot ölt
Tükre előtt.
Fekszik párfőmös ágyban
A szép Vanina vágyban
S aléltan,még ölel -,
Így alszik el.
S Nárcísa a bolondos,
Víg gondolán kalandos
Mámor közt hajnalig
Dalol,iszik....
S ugyé,Itáliába
Kissé mindenki kába,
S gyönyörre adja itt
Bús napjait?
Ne bánjuk hát,ha kong a
Vén dózse-kastély lomha,
Avitt órája zord,
Bús óra-sort.
Számláljuk,édes,inkább
Makrancos,szép rubinszád
Csókját,melyet vagy ád,
Vagy megbocsát!
S számláljuk sok-sok könnyed
Bájad s az enyhe könnyet,
Melyet fakaszt az éj
S a drága kéj!
Tóth Árpád: Velence
