"Örök világ"

Ahogy eltűnt a nap a bársony égen,
a szemedet idéztem vissza éppen,
kerestem fénytöréseit,
és a jó csönd lassan visszavitt
abba a régmúlt,színes világba,
amikor még boldogan mosolygott
rám a sárga, -a nárcisz bájos,
szégyenlős virága és a liliom
büszkén,hófehéren hajladozott
a könnyű szélben és kék volt az ég,
azúr a tenger és fénylett a nap
már korán reggel,az utca megtelt
emberekkel,(akkor még mind fölfelé
néztek,mosolyogtak és sohasem
féltek), hiába jött el a borús este,
mindegyikük boldogan leste,
ahogy kigyúl,izzik a csillagok teste,
és belefesti az éjszakába -szórja némán,
szerte a világba -narancs és zöld
színeit,szívünkre vörös fényt terít,
alája bújunk és reggelig lelkünk
a színekkel megtelik és kék lesz
minden,zöld és sárga és beleégünk
az örök világba.
             Gősi Vali: Beleégünk az örök világba

Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak,hogy minden beteg annyira áhítja?
Ahogy ott hevertem az áldott verőfényben,úgy éreztem,mintha hó volnék én is és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.
             Gárdonyi Géza

semmi sincs most csak a tenger
az ég ráhajol s a végtelennel
összeolvad
minden mi volt itt most nincsen
csak a kékség csak a tenger
narancsliget ringó csendben
kavics -s homokrengetegben
olíva zöld szirteken áll a pillanat
ultramarin fényben úszik
könnyű árnyam -semmi vagyok-
vagyok minden
homokszem a végtelenben
zöld s kék színben lebeg minden
csak a csend van csak a tenger
a hegy ormán olajfák közt
figyel Isten
           Gősi Vali: Csak a tenger

A költészet napja

A magyar költészet napját 1964.óta József Attila születésnapján,április 11-én ünnepeljük,mi másról szólna ez a bejegyzés,mint az Ő gyönyörű verseiről.

"Veszem a szót,földobom a levegőbe,ott
szétesik és újra megfogom és akkor valami
más."
          József Attila

Nagy,mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy,mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma,minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy,mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamba zúgva dübörög.
          József Attila: A szemed (1922.december 28)

Gyöngy a csillag,úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő,fürtösen,
s mint a vizcsepp,hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy,
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy,göröngy,elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
             József Attila: Gyöngy (1928.július 6.)

Arany hajad,mint a nap sugára
Vet fénykévét ruhácskád fodrára.
Reng ruhádban a karcsú termeted:
Rózsaszálon a gyémánt permeteg.

Szemed a mély tenger csillogása,
Égen földön nincs,nem akad mása.
Ha engem látsz,lecsukod csendesen,
Sugaráért od'adnám életem!

Lelked nyájas holdsugár az éjben,
Ringatózik mély tenger ölében.
Óh! előlem felhők takarják el!
S ha várok rá.....eltűnik - a nap kel.

Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús,szomorú halálom.
Széttörnélek! -de kezemen bilincs:
Meghalok érted,mert szíved az nincs.
             József Attila: Hozzá! (1921.április 10.)

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz,mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress,mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
         József Attila: Tedd a kezed (1928.május-június)

Egyre várlak.Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél,elsimulna köröttünk a rét
És csend volna.Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan,pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
           József Attila: Várlak (1922. első fele)

Szülinapom

Ahhoz hogy egy nő nyíltan megmondja,hogy harminc éves,az kell,hogy öntudatos legyen! Ahhoz viszont,hogy őszintén megmondja,hogy negyven,ötvennek kell lennie!
              Claire Kenneth

Egy nőnek nem a legjobb kell,hanem pont az,amit a fejébe vesz.
          Gönczi Gábor

"Virágom,virágom"

Nincs tökéletes virág,mert minden virág tökéletes.
         Az utolsó szamuráj c.film

Oszd a szépséget,pazarold,
szótlanul,számolatlan.
Hallgatsz,megszólít: Nézd,vagyok.
S végül mindenből rád ragyog,
ezernyi árnyalatban.
         Rainer Maria Rilke

Tavaszi szél vizet áraszt,virágom,virágom.
Minden madár társat választ,virágom,virágom.

Hát én immár kit válasszak,virágom,virágom?
Te engemet,én tégedet,virágom,virágom.

Zöld pántlika,könnyű gúnya,virágom,virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja,virágom,virágom.

Emlékezzünk csak a jóra,virágom,virágom.
Minden álom váljon valóra,virágom,virágom.

Hát én immár kit válasszak,virágom,virágom?
Szívet szívért kinek adjak,virágom,virágom.
            Nápdal: Tavaszi szél

Ha annyi virágom volna,ahányszor eszembe jutottál....örökké a kertemben sétálhatnék.
            Alfred Tennyson

Virágom,virágom,
Tavaszt játszol a fákon.
Ünnepi dísz ez a fátyol,
illatos csipkeruhádon.

Virágom,virágom,
Méhraj zümmög a fákon.
Ágaidon,hogy táncol,
Szirmaidon megmártóz.

Virágom,virágom,
Legszebbik a világon.
Megszépíted az álmom,
Új tavaszra vágyom.

Tündér táncol az ágon,
Bukfencet vet látom.
Csipkeruháján fátyol,
Virágom,virágom.
          Weil-Jákob Márta: Virágom,virágom

Mosolyog a szád,
          és a
       Szíved??

Április hónap

Ólmos szürkületben didereg a hajnal,
reszketve bújik elő a napnak fénye,
úgy látszik,az égbolt pereme már lángol,
vörös korongja reményt nyújt a sötétbe.

Harmat cseppje gyöngyözik a rózsaágon,
lassan felszárítja a didergő napfény,
ketten ábrándozunk ezen a világon,
mióta felcsillant előttünk a remény.

Boldogság reménye tündököl arcunkon,
olyanok vagyunk,mint két idétlen kamasz,
nem uralkodunk már feltörő vágyunkon,
szívünkben érezzük,itt van az új tavasz.
         Mészáros Lajos: Didereg a hajnal

Nem kell az arany,nem kell a gyémánt,
enyém az álmok minden kincse:
csak legyen a két kezem akire hintse.

Nem kell a fénylő,a pezsgő,a pompa,
a kihűlő mámor:
enyém a szívek dobogó gondja,
enyém minden kis vágysikátor,
enyémek az elröppent sóhajok,
csókok,amik még alig-alig élnek
enyém,enyém minden virág,
minden virág és minden ének.

Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál....
s mégis...
mégis valami kéne...
valami kéne: kedves,a szád.
           Wass Albert: Enyém az álmok mesepalotája

Tünde-leány,Tünde-leány,
miért sietsz,hová is futsz....?
Tavasz vagy,boldogan vidulj,
ragyogva virulj! Hidd el,s lásd:
Mosoly-lelked szépséges kertje
az éjnek virágot teremthet,
mint nekem is,kedves Tünde-leány!
Ne sürgesd az időt,szalad-rohan,
s jól figyelj,mert sokan lopakodnak....
oly balzsamos a lég,amerre jársz.
Gondolatban utazom,elkísérlek
évszakok-útján,érzem Angyal-léted.

Énekelj,fess,írj örökké,Tünde-leány!
           Őrni: Tünde-leány,Tünde-leány....