Ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli,írja-törli
mindig ugyanazt
-sosem ugyanúgy.
Fodor Ákos
Szeretnék
kimenni messze a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.
Hetenként többször.
A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó,csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.
Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.
....Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig.....
Dsida Jenő: Szeretnék
Szédítő szemei voltak,akár a tenger hullámai,az ember
minden vágya,hogy belevesse magát,aztán vagy a habok hátára kél és elúszik a végtelenbe,vagy a mélybe ragadja az örvény és vége!
Laurell Kaye Hamilton
Sötét magas hegyek orma
tündököl a kék habokba,
tenger vize mélyre nyeli,
a hatalmát kisebbíti.
Védettséget ad a partján,
tengeröböl minden pontján
felépített vendéglőknek,
oda pihenni térőknek.
Vendéglátók és fogadók
várják a pihenni vágyót,
lámpák fénye úgy világít,
messziről is odacsábít.
Visszatükröz tenger vize,
meglátható minden benne,
esti fények messze látnak,
éj kék tenger távolába.
Éjjel nappal van itt élet,
most kikötve pihengetnek
láncra verve csónak sereg,
várja megint az új szelet.
Pirkad majd nap kelet felől,
kora reggel felhő se jő,
csónak libben szelek szárnyán,
útnak indul hullám hátán.
Hullám hátán lovagolva,
tenger széllel csókolózva,
újabb nap és újabb élet,
szerelemmel,szenvedéllyel.
Szabó Edit: Tengeröböl
A léleknek is van színe....igen,van.A tiéd kék.Gyönyörű kék.Tengerkék.Benne van a tenger végtelen nyugalma,féktelen szenvedélye,vadsága.És benne van a szeretet mélysége és a bizalomé,a biztonságé.Benne pezseg az élet,megszámlálhatatlan csodával,szépséggel,izgalommal.Igen.A te lelked csodálatos kék.Érzem.És látom.
Csitáry-Hock Tamás
Tengerem,te,röpke hullám,
gyors szeszélyek árja,te,
ha megfutsz,ha vágyva hullsz rám:
mily élettel vagy tele!
Ha nevetve,friss tükörfény,
ringatod a kék eget,
vagy ha tombolsz,lázas örvény,
a viharzó mély felett:
énnekem halk susogásod
éppúgy édes szerelem,
ahogy -szórhat ajkad átkot!-
haragod sem idegen.
Csak azt kérem,légy nyugodt bár
vagy kavarjon szörnyű vágy,
azt,hogy amit elraboltál,
óvja azúr-éjszakád!
Mert amit hullámaidba
dobtam,nem kincs,nem gyűrű,
nem gyémánt volt,drága-ritka
násfa,régi s gyönyörű:
nem! -mikor az álma- gazdag
végzet perce vitt feléd,
lelkem,élő lelkem,azt,azt,
azt tettem én beléd!
Tyutcsev: Tengerem,te (ford.Szabó Lőrinc)
