Nemzetközi Nőnap

Két okból szoktuk bámulni a csillagokat,mert ragyog és mert kifürkészhetetlen.Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbűvölőbb és sokkal mélységesebb titok: A NŐ.
         Victor Hugo

A szépség az,ami odavonzza a tekintetet,a személyiség azonban rabul ejti a férfiszívet.Az ideális nő definíciója tehát nem a külsőségekben keresendő.Nem mérhető vonalakban és görbületekben,vagy nem található meg a 90-60-90 mágikus számrendszerében.Egy férfi számára ideális nőnek lehet,hogy egyáltalán nincsenek tökéletes idomai és lehet,hogy nem szabályos szépség,mégis fontos titkot őriz: tudja a titkos összetevőit a karizma,a játékos,nőies báj,a humor és érzéki kisugárzás elixírjének.
       Király Eszter

"Zöldek orgiája"

A fák szót váltottak a telt idővel,
a zöld csókolózott a levegővel,
az Isten körbe koszálta a kertet,
és minden lyukba ültetett szerelmet,
az ágvégek fölnyújtóztak az égbe,
és beöltöztek zsenge hófehérbe,
a tavasz végig hengerült a kertben,
s megfürdőzött a tenger nefelejcsben.
        Böröczki Mihály: Zsengület

Tegnap még minden szürke volt,
s ma már itt lohol a zöldek orgiája,
hátán hoz pirosat,sárgát,vad lilát,
s kékben játszó szirmok illatát....

Lombot hullatott az ősz,seregélyt
kergetett a csősz a szőlőtőkék fölül,
vad fanyüvők járták dús erdeinket,
nem lohasztották reményeinket.

Édes röptű most a szél,a serkenő
lombon újra madárfütty zenél,
S a halk szavú csermely kacagva,
partokat csókoló,görbe utakra tér.
     Sógor Béla: Zöldek orgiája

Mikor két fűszál egymásba szeret,
kitakarják a felhők az eget,
s míg puha,meleg ágyat vet a föld,
egy fuvallattól föllibben a zöld.
      Böröczki Mihály: Szálszerelem

Tavaszi fény

A növények nedvei már zokognak a földben, és holnap rettentőt kiált a tavasz.
         Vilém Závada

Tudom,hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal,hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban,ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon,hulló levelen, -
Mikor csillámos,szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen....
      Kaffka Margit: Fényben

Éneklem a tavaszt,a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt.
S a nap elém hajol
És rám kacag,milyen ravasz
Ó pompa,szín,ó dús Tavasz!
       József Attila

Csak állsz.... A hajnal aranyfolyamából
kikél a nap és eged peremét
átlépi lassan,fénylő reszketése
már küldi hozzád édes melegét.

Csak állsz,a nap,mint csodás tűzmadár fenn
- hogy lélekzeted szinte elakad -
egyetlen szárnycsapással most felröppen
a láthatár fölé és kiszakad

melledből a felujjongó kiáltás
és megfordulsz,mert tovább nem bírod
a fényt,amely megtölt most csordulásig,
és bolond örömödben szólítod

a dombokat,hol gyenge hóvirágok
mosollyal ébrednek s a piros ég
oly boldogsággal fogadja a reggelt,
hogy ragyog tőle az egész vidék.

Én lelkem,mit csinálsz e nagy tavaszban,
mely végre hozzád is most beköszönt?!
Káprázva nézel,alig bírod terhét
az örömnek,mely hirtelen elönt.
      Hajnal Gábor: Ragyogás