Gárdonyi Géza
Fa vagyok,várok az ébredésre,
ág vagyok,várok a zöld levélre,
rügy vagyok,várok tavaszi napra,
virág vagyok,várok születő magra,
termés vagyok,várok téli álomra,
föld vagyok,várok hűs harmatra,
élet vagyok,élek,s mindig várok,
álmaimban ifjú fává válok.......
Szabolcsi Zsóka : Fa vagyok
Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.
A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran,míg a bükk elomló
ölelő karjaival átaléri.
Úgy látszik,mintha ráomlana,
Pedig támasztja,mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.
Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek,koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.
Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja,iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?
S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.
E mozdulatban,néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.
Reményik Sándor: Örök szerelem
Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot:
milyen hamar megszokod,ha
a lomb lefoszlott:
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat,telet:
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet......
Illyés Gyula: Milyen hamar....
Figyeld meg az életet:látsz valahol szomorúságot?Láttál már valaha depressziós fát?Vagy láttál már valaha szorongó madarat?Vagy idegbeteg állatot?Ugye nem?Az élet egyáltalán nem ilyen.Csak az ember tévedt el valahol.
Osho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése