a lassan úszó fellegekre.
Valami kósza szellő lebben
ebben a fáradt,álmos estben.
Valami furcsa fájó dallam
suhan felettem lágyan,halkan.
Valami bánat sír az égen
s lehull a nap a vérző éjben.
Szabolcsi Zsóka: Este
Az éj nagy barna csónak,
úszik az ég sötétjén,
-egy soha nem volt csónak,
rózsáját hogy letépném.
A Duna kardél-fénye
kettészeli szívem.
Sorsom két meredélye!
-a hidat keresem.
Nem tudnék mit kívánni,
mert nem tudom,mit kell?
S már így kell itt kivárnom,
azt,ami nem jön el.
Váczi Mihály: Éj
Tudom,semmi,de semmi közötök
hozzám,butuska tücskök a fű között,
mégis jól esik azt képzelni,hogy
mikor,így este,ablakot nyitok,
nekem üzentek,sok hű kis barát,
lelkendezve,hogy csak szép a világ,-
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő,meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot.
s a parázs holdat,ti is úgy külditek,
oly lélekkel,köszöntsétek,
úgy építik,hangokból,puha
zenéből,ide,az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt,ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő,boldog,nyári éjszakát.
Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda
Ma éjjel vörösen izzott a Hold.
Végig gurult a hegygerinceken,
hatalmas fejével fölém hajolt,
és csendesen titkokat súgott nekem.
Arról beszélt hogy félnem nincs miért,
haragudnom pedig rád nem szabad.
Legyek hálás ami volt mindenért,
hisz sosem szegted meg adott szavad.
Lassacskán elcsitul sértett dühöm,
már fájdalom sem marja szívemet....
A Hold tette ezt,mi fent tündököl,
S óriás szeme most is rám nevet.
Izzó színe betölti ágyamat
míg bekandikál az ablakomon.
Megszelídíti forró vágyamat,
s álomba ringat hűvös hajnalon.
.....remélem tegnap este mindenki kívánt egy nagyon-nagyot,a vörösen izzó hold előtt,mert állítólag ezt kell tenni teljes holdfogyatkozáskor és teljesül az áhított kívánság.....mondotta az én boszorkány barátnőm...fél óráig kerestem a holdat,már azt hittem leesett,de aztán rátaláltam és kívántam egy hatalmasat.......gyönyörű volt szinte vérzett a Hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése