Nyárutó -hava,Augusztus

Az Augusztus régi neve a rómaiaknál "Sextilis" volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek.Ez a neve maradt meg még Julius Caesar-féle naptárreform után is.Amikor azonban Augustus császárnak K.e. 7-ben,az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtani,akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le,azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.
Őseink Augusztus hónapot Kisasszony havának vagy Új kenyér havának nevezték.
Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja,ha szép,
sok a gyümölcs és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
jó mustot ád a hordóban.
        népi mondóka: Augusztus

 Tikkadt,tikkasztó napverésben,lángvirágos domboldalhoz szegezve
gyűjtöm magamba a nyár kincseit; szikrázó csókok lüktetnek
ereimben: s míg álmodozó vágyaim gályái távoli tengereken
                                                                   horgonyoznak:
bordóbársony leplek simulnak csukott pilláim alá és fölöttem őrjöngő
haraggal dobálja tovább a hullámló egekbe lobogó fáklyáit a Nap!
                                                 Szabó Lőrinc: Augusztus (részlet)

Ó,hányszor állottam az ég alatt
Augusztusban.Nagy,hulló csillagok
Futása széles fénysávot hagyott
Az égen, és a szívemig szaladt.
            Tóth Árpád: Csillagász (részlet)

Augusztus,nyárutó....
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán,merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,

Némán,szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos,zúzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel,-
S hullnak,mint itt lenn a falevelek,
A csillagok hamarabb kezdik el....
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?

Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek,csodák.....
Némán,szorongó szívvel nézem én.
Egy új teremtés reggele előtt
Ez tán az Isten vajúdó,szent láza
És itt lenn nincs,aki megmagyarázza.
                   Reményik Sándor: Augusztus,nyárutó