A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek,mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybe fagyott bánata,
Élősködők,mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan,észrevétlen
Teleszürcsöli vérét a büszke fáknak.
Reményik Sándor: Fagyöngyök
Zubor István
Ezüst párákban álmodó hegyek
tündéri folyók felé lejtenek,
melyek fölé az ámult,ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeken a fény,
ahogy emlékeimben téged én.
Hajnal Anna
Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár.Puszták,kopárak,legelőnek is soványak,se szőlő,se erdő,se hajlék oldalukon.De alkatuk csodálatos; egészen olyan,mint az egyiptomi piramisé.Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett az ifjú sziklakúpok.
Eötvös Károly
Ott rezeg a fűszál élén
apró gömbbe zárva
az élet pillanatnyi tánca.
T.Fiser Ildikó
Mi az élet? Szentjánosbogár csillogása az éjszakában.Bölény lehelete télnek idején.Olyan mint a füvön suhanó halvány árnyék,amely belevész az alkonyatba.
Truman Capote
A síkság boldog fénye villog,
a fű virít,a lomb susog.
-Ember! ne félj! tudja a titkot
a természet és mosolyog.
Victor Hugo
.......a bejegyzés végére rájöttem,hogy hiányzik a halvány,a pasztell,a közepes,a fű,az olíva,az élénk,a mély,a smaragd,a haragos,a sötét zöld...a természet elbújtatta egy kis időre.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése