Rózsaszín hangulat

Vannak az életben napok,olykor hetek,hónapok,mikor rózsaszín körülötted minden,mikor egyszerűen nem látod és észre sem veszed a hibákat,a problémákat,a rosszat,olyan nagyon a helyére került minden,szinte magadhoz ölelnéd az egész világot,állandóan a mosoly ott van az arcodon,ez egy gyönyörű és imádott lelkiállapot.Nem érdekel és nem keseregsz azon,hogy nehéz az élet......nem,az élet maga a csoda.....elfelejted a bántásokat,egy vállrándítás és kész,megszűnt a rossz és már az sem érdekel,hogy vannak emberek akik az "undorító" közöny miatt úgy viselkednek veled,mintha nem is léteznél,vagy nem is léteztél volna soha......hidd el Ők a vesztesek!! Jelenleg ilyen a hangulatom,vagyis rózsaszín minden,csupa-csupa jóérzés kavarog bennem,biztos,hogy a Karácsony közeledte is befolyásolja,mert nálam a Karácsony, -sok embernek közhelyként hangzik-,de valóban a szeretetről szól,nem az ajándékok áráról és ilyenkor úgy odabújnék mindenkihez és megölelgetném a világot!Sokszor töprengtem már rajta,hogy egyszer megfestem ezt az érzést,kíváncsi vagyok milyen színeket és milyen témát hozz  ki belőlem a "rózsaszín élet",jelenleg csak az időhiánya az akadály.

Szeretnélek kibontani,s vigyázva összerakni újra,aztán,ha van,lelkedbe bújva álmodni,mint még soha.
                                               Szabó Lőrinc

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszaság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva
Kérded,kérded
Miért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod,mint riadt gyermek
S reszketsz,mint fa,
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
Te,szakadatlan,vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.
          Ady Endre: Az örök gyermekség

Mi az öröm?
Egy madár,melyet mindannyian el szeretnénk kapni.
Ez ugyanaz a madár,
Melynek mindannyian úgy szeretjük látni a röptét.
         

Gyermekek arcát
Csodálkozó bizalmat fürkésző szemeket
Meghalt levelek földre érését
Tavaszi lélegzetvételt
Gyertyalobbanás szomorú békéjét
Szavak nélküli szelídséget

tudnánk egymásnak ajándékozni,
ha nem félnénk egymástól.
                 Tornay András