Vavyan Fable
-fenyegető kis öklök százezer ághegyen-,
toporzékol odabent a város,a "nem lehet",
szirmaira hullik a rózsa vérű türelem.
S mikor e megtorpant tavaszban kinyílik a Nap,
elmosolyodnak az ázott ballonkabátok.
Tél gyötörte arcokba a fény jókedvet harap,
s e fényben lassan én is magamra találok.
Sárhelyi Erika: Ébredések
-Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból,ha elolvad?
-Természetesen víz.
-Nem nyert.Tavasz lesz belőle.
Fruits basket c. film
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat,s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő
A zsongó fák előtt,a kerti út szegélyén
A park-őrző,borús csillámú rácsvasak
Festékes könnye folyt,sírtak,mert fémük éjén,
Hiába van tavasz,boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az úton,virággal,sok virággal,
Mellettem elsuhant,illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt.Szívem zenélt.Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja.Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó,nektár-ízű elegy.
Olyan perc volt,midőn a vaskos testi érzet
Kitágul....rezg,s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed....
Tóth Árpád: Tavaszi napsugár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése