Tavaszi virágok

A virágoknak két kedvese van: a levegő meg a fény,de a fény az igazi kedvese.Afelé fordul,tárulkozik,s ha a fény búcsút vesz tőle,becsukódik és elszunnyad a levegő ölelésében.

Ha nevetsz,
olyankor bennem kitavaszodik.
Hisz' úgy szeretem ezt a szarkalábat itt,
és ezt a szétfutó ráncot is,
közvetlenül az orrnyerged felett.
Ha nevetsz,
felőlem tél vagy akár ősz lehet,
szárba szökken földre simult,
láng-palánta kedvem.
Igen,a nevetésed szeretem.
Attól mindig
kinyílnak bennem
a nárciszok.
      Sárhelyi Erika: Nárciszok

Ibolya,ibolya
virítasz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatában.

Napfény az ebéded,
Szellők simogatnak:
így élsz vidáman
hírnöke Tavasznak.
      Zelk Zoltán: Ibolya

Megsúgta egy kis hóvirág,
Hogy tovatűnt a tél.
Vette sálját,hóbundáját,
És elszállt,mint a szél.

Nem is intett,nem is köszönt,
Csak csöndben távozott,
Búcsúzóul a kertemben
Kis szépséget hagyott.

Csöppnyi fehér ártatlanság
Karcsú,üde száron,
Itt a tavasz,te csak tudod,
Kicsi hóvirágom.
      Sárhelyi Erika: Hóvirágom

Ott zene zúg: az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig,mindig rád emlékezem,
aludni vágynék,de neked a tánc kell.

S a zene őrjöng,csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze és nyílnak,
mindenki lángol: sápadt csak te vagy.

S neked a tánc kell.Nyúlnak már utánad
karok,szíved felé: s te engeded!
Látom fehér,ellibbenő ruhádat,
és lepke-könnyű,gyöngéd termeted.

És árad éji illat édesen,
virágkelyhekből álmodóbban száll fel.
Én mindig,mindig rád emlékezem,
aludni vágynék,de neked a tánc kell.
    Theodor Storm: Jácintok