Nézd csak,bolondul karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást,hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak
s nyílegyenest fölfurakodnak,
föl,föl,föl,ingó,lebegő
tornyot húzva,mely repeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőleges rakéta: már a
bükk magasában,már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak,a
kék őrületben,ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel fel....Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod....Tovatűntek....
magukkal vitték a szemünket!
Szabó Lőrinc: Nyár
A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait,illatfelhőit,muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével.Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának,a madárdalnak szépségét,el kell viselnie,hogy a gyilkosságok,a bosszúállás,a barbárság kellős közepén elébe toppanjanak a természet szent szépségei......Az ember tör,az ember zúz,az ember öl,az ember magtalanít; de a nyár nyár marad,a lilliom lilliom marad,a csillag csillag marad.
Victor Hugo
A napfény a vízzel játszott,
A boldogság szemedben látszott,
A Hold csak ránk vigyázott,
Az a nyár még igazi nyár volt.
Ladánybene 27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése