Mindenütt ott vagy,ahol valaha
tudtalak,láttalak,szerettelek:
út,orom,erdő veled integet,
falu és város,nappal s éjszaka
folyton idéz,őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty,s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza,nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet,friss öröm,
frissítő ifjúságom,gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy
Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél,vagy mint az ibolya
ég váratlan,villanó mosolya,
s néha már,mint egy édes hatalom
érintésétől,szívem s homlokom
nyugodni simúl: ha sajog is a
"nem vagy" sebén,a "voltál" vigasza,
szeretnék élni.Miért?Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít,ha pokolra taszít,
és rád gondolnom olyan jólesik!
Így is együtt vagyunk mi,kedvesem.
Míg élek,élsz: éltetlek.S te nekem
segítesz,ugye,szív a szívemen?!
Szabó Lőrinc: Folyton átlengsz
Be más lélek volnék ma,ha,amit
annyiszor megálmodtam,fényeit
benned is gyújtva átcsap elbűvőlt
testünkön az a láng,mely a gyönyört,
megosztva,csak növeli! Át,igen,
és akkor! Ha rögtön a végtelen
békét adja,vágy,lelkifurdalás,
sőt semmi helyett a teljes varázst
adja a boldog,első szerelem!...
Tavasz üdve,valóság: szüntelen
azt siratom!...S te,te csak alkalom
lettél a veszteségre: én tudom
talán a legkevésbé,ki-mi vagy:
káprázatom voltál csak,s mialatt
szőttelek,el is eresztettelek:
te akartad így,s így lett a neved,
s ami lehettél volna valaha,
így lett lassan mind Semmi és Soha.
Szabó Lőrinc: Semmi és Soha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése