Én

Mikor azt mondod őrültség,én vigyorgok egyet és annyit mondok,erre fogunk emlékezni életünk végéig.

Szerénység,alázat: elkerültek az erények.
Fejjel falnak nekirontottam,
valahol mindig elrontottam,
de a hibáim az enyémek.

Mindig kikerült az igenlés,
a kitérés,a fejbólintás.
ezért lettem ily idegen-más
összeszokott nyulak közt ólban.
Nem fogott rajtam ostorsuhintás,
ezért lobbanok még kihunyóban.

Nem méricskélve,de egészen,
tele pohárral adtam énem,
ha én is telt pohárral kaptam.
Kinek-kinek magáét adtam.
Tehetetlen és gőgös fajta,
ki mindenért a mindent akarja.
        Károlyi Amy: Mindenért mindent

A nagy betűs ÉLET-ben,bármilyen kicsi vagy óriás döntés előtt állok,csakis a megérzéseimre,az indulataimra,a lobbanásra,az akaratomra hallgatok,mert az észérvek,a megfontoltság,a türelmesség legtöbbször megpróbálnak távol tartani az álmaimtól és vágyaimtól,mondván,hogy még nem jött el az idő.Az ésszerűség,kételkedő és gyáva,mert fél a vereségtől,az ösztönösség viszont élvezi az életet,minden buktatójával együtt,nem tud betelni vele.

Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát.Elég odavetni egy jó szót és a nyakadba borul.
    Márai Sándor