Tihany szikláin álltam
Szép nyári hajnalon;
Ketten valánk csak ébren,
Én és a Balaton.
Kelet felők az égnek
Szép arcza felpirúlt,
S a nap első sugára
A Balatonba hullt.
A szép sugár aranyja
Oly szép,oly gyönyörű,
A tónak kék szemében
Ég mint örömkönyű.
A második sugár a
Klastrom tornyán rezeg,
A hajnali harangszót
S ez őt üdvözli meg!
A kis harang fölkelti
Távol,közel a tért;
S mely ott honol határán,
A szózatos tündért.
S még egyszer oly regényes,
Oly bűvös lesz a hang,
Miként ha túlvilágról
Csendülne a harang.
A nap sugára felszállt,
A hang elhallgatott;
S midőn magamhoz tértem,
Csak a szívem dobogott.
Garay János: A Balaton
A Balaton is aludt.Gyönyörű,sima felszínén végig ragyogott a telehold.Velence,Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére.Száz meg száz festett képen dicsekszik vele.Boldogtalan talján,jer csak a Balatonra,ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot.Azután merj pisszenni,ha tudsz!
Eötvös Károly
Fejedet ölem,csókunk a Bakony,
rejtettük egymást,gyönyör s fájdalom.
Én? Hogy nem látok a szívedbe.Te?
Azt,hogy már nem gondolsz valamire.
Bolond éj jött; őr hold,sötét Bakony;
s másnap Tihany és boldog Balaton.
Tihany igaz szeretőknek való.
Égbe ölelt kék karjával a tó,
s jártuk a vetést,szedtünk pipacsot,
sirály suhant,a tündér álmodott,
s hogy már elnémult az éji tücsök,
szemedben még hét csillag tündökölt...
S ma is...Mért vagy hát megint szomorú?
Nem boldog így ez a túlboldog fiú!
Új alkony gyúl...Sírsz? S ne tudnád,miért?
Nézd: sellő úszik a könnyeidért!
Hogy csókolsz! Vége? Vagy talán szeretsz?
Még a boldogság is rettenetes.
Szabó Lőrinc: Tihany
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése