megbonthatatlan világod
és tudom
máshogy kéne
mégis törékenyen
bújnék karodba
és olyan apróra zsugorodnék
mint az a nem létező
anyajegy a combodon
(mondd,elringatsz egyszer?)
Csurai Zsófia: szimmetria
Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek.....
Csurai Zsófia: Mindenben Te vagy
most írj valami szépet!
valami lágyan suttogó tömjénes maszlagot.
mondjuk írj bitófára két hamis hangot.
aztán nevess...felhőket a pocsolyákba
és csupa kéket a ház falára.
legyen minden csöpögős és édes.
na jó,talán még napocskát is kérek.
és vigyázz arra a fene nagy tűzre
amitől mindig és annyira
tökéletesen fénylesz.
Csurai Zsófia: bűbáj rólad
mert van
ami sosem változik
hát hitvány akarok lenni
és pihekönnyű
motozás a hajadban
egy rezdülés
síkban és térben
időtlen időben
ami épphogy érint
vagy mindig összeér veled
de ma
csak apró betűs kiáltvány vagyok
amit elfelejtettél elolvasni
Csurai Zsófia: rezdülés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése