Emlékezés virága

Fehér vagy,mint a habcsomó,
nehéz vagy,mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.

Krizantém,havas zivatar
készül,s a föld lesz ágyad,
isten haragja betakar,
és vége a világnak.
        Nagy László: Krizantém

Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek,ha szél borong a fákon,
s az éjtől visszakérem lelkedet.
         Gérecz Attila

Fehéren és lilán búsong a kert mélyén,
Mint esküvő előtt elhagyott ara.
Szegény őszirózsa,tavaszt sohse látott,
Az őszirózsának ősz a nyara.

A télnek csontkeze ott setteng körötte,
Ökörnyál hurkolja,mint ezüst bilincs.
Holnap a tél,s a szél ront rá,hogy letörje,
Az őszirózsának még csak ősze sincs.
          Falu Tamás: Őszirózsa

Az emlékezés bennem olyan,mint egy tó hullámverése.Körökben,egyre táguló körökben jön,feltartózhatatlanul,míg el nem simul a tükre.S aztán másutt bomlik meg a víztükör,más emlékek tódulnak fel,s nyomában ismét mások.S ami kicsit kimagaslik,olyan,mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében.
            Végh György