Földek és kertek lassan kisimulnak.A város állig gombolt házai beljebb húzódnak az út mellől,bokrok és fák önző várakozásban engedik el egymás kezét,s mintha valami rendkívüli hírre készülnének,kíméletlenül vetik le minden emléküket a múltból.Egy madár rebben fel az üres levegőbe,az ég felé puhatol,mint tó vizébe dobott kavics,majd egy kisdiák kapaszkodik fel a kiürült Gellérthegy oldalán,szája körül ezüstlő lehelettel.Ennyi az egész,amit följegyezhetsz.Egy este pedig a körúton csatangolva is meghallod,amint a tetőkre süppedt ég alatt elszorul a város lélegzete.És másnap reggelre lehull az első hó.
Pilinszky János: December (részlet)
Fellobogott a decemberi hold,szikráztak a házak
élesedő sugarak -zúzós fákon zuhatag- mint
fénykígyót rajzolták meg késükkel az utcát;
néma hidegtűkarc: rézmetszete villog a télnek,
mély feketék váltják a fehér vonalak ragyogását.
Lakatos István: Hermina (részlet)
A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.
Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titkokról halkan
meséket mesél.
Dsida Jenő: December (részlet)
Minden jó,ha a vége jó.
Az év jó,mert,jó a december,
a gazdag ajándékozó,
kedves hónap,szép ünnepekkel.
Karácsony -táji álmaink
- cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj,csengő,gyertyafények.
Ilyenkor még a tolvaj is
föl-fölfüggeszti tán a szakmát,
szelíd lesz a goromba is:
előre emeli kalapját.
Most van a leghosszabbik éj,
de most győz rajta épp a nappal.
Ebben segít,nyilván ezért
jön le a mennyből az angyal.
Most összegzünk: siker,kudarc....
A mérleg mindegy,fő,hogy élünk.
S a számvetés nem hátraarc,
inkább hit,hogy följebbre lépjünk.
December,télelő hava,
a föld fagyott,a szív melegben.
Az év csúcsa,az év java,
ó,víg,komoly,bundás december!
Csorba Győző: December
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése