Kiderül,hogy nem az a sok minden a fontos,amit az ember évek során felhalmoz maga körül,hanem az a kevés,amit el tud vinni magával......
Mint a hős,ki
megtalálta kincsét
s most ül felette
lesi szótlanul
tudja jól,hogy
megvehetne bármit,
de lelkében a
kétség harca dúl.
Így szalad el
mellettünk az élet,
rohanunk a
kincseink után
és mikor már
birtokunkban tudjuk
nem teszünk mást,
nézzünk ostobán.
Dobos József: Elszalad az élet
.....talán,a szürkeség miatt (előző bejegyzés) jutnak eszembe ilyen "múló" gondolatok.....az új esztendő első hónapjában,első heteiben,valahogy jobban érzékeli az ember a rohanó időt....
Csak lebegsz a semmi határán
Vágyak és kétségek között.
Az egyik hajt a fénybe
A másik ingoványba lök.
Egy rezdülés az élet,
Míg földhöz köt időd
De szárnyalhat a lélek,
nem köti a rög.
Egyszer majd gyöngyökké fűznéd,
azokat a melléd gurult könnyeket,
amikért most nem hajoltál le.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése