A könyv

Nekem vér és könny,izom és ideg,
nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velőmön keresztül,
nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy,mely elveszít,
tinektek könnyű sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek,kegyetlen várurak,
tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér,ha vágy,ha vád,ha könnyes szó,vagy nyersebb:
nekem az életem.Mindenki másnak: versek.
               B.Radó Lili: Versek

Nem elég katalógus,divat vagy hagyomány szerint olvasni.Ösztön szerint kell megkeresni a könyvet,mely nekünk,személyesen mondhat valamit.Rendszeresen kell olvasni,úgy,ahogy alszik,étkezik,ahogy szeret és lélegzik az ember.
               Márai Sándor

Ha engem forgatsz,soraimat nézed,
sok halott verssor új életre éled,
sok szürke szóban fáklyás fények gyúlnak,
és visszahozzák elfelejtett múltad.
Itt megtalálod önmagadnak mását,
a diákévek messze tűnt varázsát,
a hivatásod sok küzdelmét,harcát
s az égi Mester rád tekintő arcát.
Sárgult lapokról itt elédbe tárul
az ezer színben pompázó Dunántúl,
napfényes dombok,vadvirágos völgyek
és kenyértermő drága búzaföldek,
kék tavak tükre,nádasok a parton,
akácvirágos júniusi alkony,
jószagú rétek,nyájak halk kolompja,
aranyló mézet rejtő hársak lombja,
dús jázminágak,liliomos oltár,
tükörből néz rád,aki vagy és voltál.
Őrzöm múltadnak halkuló emlékét,
gazdag jövődnek idézgetem képét,
itt bennem él a nyugalom és béke,
a földi élet égi bölcsessége.
             Móra Magdolna: A könyv az olvasóhoz

-Hogyan segíthet egy könyv?
-Mit gondol,mire jók a történetek? Ezek a történetek,a klasszikusok? Oka van annak,hogy mind ismerjük őket.Azért vannak,hogy megbirkózzunk a világunkkal,a világgal,aminek nem mindig van értelme.