A nap még alszik valahol felhő ágyában,egy-egy álmos csillag fent van még az égen,amikor a gazda már megemeli kalapját: Na,ember,Jézus nevében....-s a hűvös hajnalban elindulnak a kaszák kenyérszerző útjukra.
Ettől kezdve már nincs megállás.Napkeltétől napnyugtáig.Ha sürget az érés,még vasárnap is.Dől a verejték,éget a nap,az izmok szakadásig feszülnek,de a munka megy,a gabona fogy és nőnek a tarlók.
Azt mondják ünnepel ilyenkor a magyar ember.Arat! Bizonyára igaz ez,hiszen a munka ütemében,életében,kenyérszerzésében ünnep van,de a mag fenségében nehéz ünnep ez nagyon.Húsz-huszonöt napon át,napi tizenhárom-tizenhat órát aratni,hajladozni,kötözni,emelni,megállás nélkül,emberfeletti teljesítmény és meghatódás és tisztelet nélkül nem szabadna senkinek ezt a szót kimondani,hogy: aratás......
Utána a cséplés ehhez képest már majális,mert beszélgetni is lehet,egy kicsit pihenni,helyet cserélni.Az aratásban kevés a beszéd,megállás nincs mert ha egy kasza megáll,megáll az egész munka.
Ez pedig lehetetlen,mert az aratás részért megy és a saját kenyerét lebzselheti el,aki akarja.Ilyen pedig nemigen akad.
És ha arra gondolunk,hogy ilyen munka után estére kelve a magyar embernek még dalolni is van kedve,megérthetjük a csodát,hogy mi tartott meg bennünket ezer esztendeig itt a népek országútján és vállalhatjuk bátran,hogy a harcban és az aratásban elsők vagyunk a világon.
Fekete István: Emberpor
a mai nap gondolata:
Tartsd mindig eszedbe,hogy minden ember azonos állapotban születik és hogy semmi sem emel fel,csakis az alázat,semmi sem taszít le,csakis a gőg és a gyűlöltség.
Szent István Király
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése