...........a márványról nekem először nem a szobrászat jut eszembe, (habár az előző bejegyzésben bemutatott szobor engem is lenyűgözött) hanem az építészet,vagyis a Paloták Koronája a Taj Mahal.......
A Taj Mahal a mogul síremlék-építészet csúcspontja,amely nem csak annak stílusjegyeit viseli magán,hanem ötvözi azt a helyi hagyományokkal is.Bár hatással volt későbbi síremlékek építésére is,az épület egyedi arányai,finom díszítettsége utánozhatatlanná tette.1983-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára,mint kulturális helyszín.
.....szerintem Rabindranath Tagore fogalmazta meg a Taj Mahal létezését a legszebben és ebben az egy mondatban,minden bája,szerelme,szenvedése, és gyönyöre benne van.....
" Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán. "
Gyöngéd kézzel végigsimította a követ,kitapintva rejtett hajlatait,vonalait.Egy éve van már itt és most először érinthet fehér szobormárványt!
- Mi ez a különös érzés bennem? -kérdezte egész testében remegve.A tejfehér márványt elevennek látta,nem is kételkedett benne,hogy lélegzik,él,érez és -ítél. Nem szabad megcsalnia várakozásában! Félelem nélkül,de mély tisztelettel közeledett hozzá.Mi ez a különös érzés?....
Szerelem -felelte egy hang,belül a lelkében.Nem döbbent meg,nem is csodálkozott,tudta,hogy igaz.És most már csak az volt halálosan fontos,hogy szerelme ne maradjon viszonzatlan.
Igen -a márvány az élete és végzete.Csak most,ebben a pillanatban,amikor gyöngéd,szerető kézzel végigsimította a fehér követ,csak most támadt egészen életre Ő maga.
Irving Stone
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése