a hóból ki se látszom,
a hóból,havazásból,
e duhaj hóvilágból.
Körhinta forog velem
zajtalan szél-tengelyen,
fák,terek,villamosok -
hó-láncba kapaszkodok.
Hajamon hó a kucsma,
csurog nyakamba lucska,
hátamon végigpereg,
belül is fehéredek.
Havazok csontomban is,
szakadó gondomban is -
a hóból ki se látszom,
borús vagyok,hát játszom.
Csoóri Sándor: Hó-játék
Havas a házunk,havas az utca,
Reggeli szél a hajamat fújja.
Teleszór hóval,beborít dérrel,
Bújócskázom a nevető széllel.
Fa mögé bújok,utolér nyomban,
Szaladok fürgén,megelőz gyorsan.
Futok a hóban,libben a sálam,
Füttyőrész vígan,sebesebb nálam.
Nyílik az ajtó,törlöm a lábam,
Meleget ont a kályha a házban.
Zörren az ablak,Szél koma rázza,
holnap is eljön,ezt dudorássza.
Susogó karját búcsúra inti,
Hópihecsokrát szanaszét hinti.
Bartos Erika: Szélbújócska
Bolyongtam egy téli havas reggelen.
Kértem a hópelyhet -játsszék velem:
Ő játszott,s egy vízcsepp maradt a helyén,
- Gazember! -kiáltott utánam a tél.
William Blake: Hópehely
Ablakon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte.
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek,szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? Édesebbet?
ennél békességesebbet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése