a virradatból már fel is ébredt a reggel,
mindenkire nevet,felékesítve,
lágy örömmel telik meg a sok ember.
A jövő keblében feltárul egy új élet,
ezer virág tündököl a nagy völgyben,
boldog napok jele,a Föld már éled,
s messze száll a panasz a szép tavaszidőben.
Friedrich Hölderlin: A tavasz (ford: Eszes Boldizsár)
Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan,mint egy korai virág.
Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak....
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét:
" Tavasz! Tavasz! Tavasz! "
Este volt és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.
Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom.Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!
Wass Albert: Március
Mintha könnyű,halványzöld csipkefátyol
lebegne fönn az ágakon a lágy
márciusi nap ferde sugarától
át-meg áttűzve: rügyeznek a fák.
A duzzadt szemek barnásrőt hajából
gyöngéden bontogatja ki magát
egy-egy selyem levél és szinte táncol
újszülött boldogságától az ág.
Vibrálni látszik,mégis mozdulatlan,
s vele együtt valami bódulatban,
remeg a rezzenéstelen világ,
ahogy táguló pórusain át
árad a vér,a nedv,a fény,a mámor,
s zöld erdőket virágzik ki magából!
Rónay György: Március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése