A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki.Aki sétál,nem akar eljutni sehová,mert ha célzattal és úti céllal ered útnak,már nem sétál,csak közlekedik.A sétáló útközben,minden pillanatban,megérkezik a séta céljához,mely soha nem egy ház vagy fatörzs,vagy szép kilátás,csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember,aki lassan elvegyül a tájjal,része lesz egy erdőnek vagy mezőnek,ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak,az időtlen világi térnek,minden pillanatban úgy érzi,hazatért séta közben.A séta a teljes magány.Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted,melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek,a munkára vagy a hivatásra.Aki sétál,megszabadult munkájától,egyedül van a világgal,lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.
Gondold meg,hogy a földön jársz és a csillagok alatt sétálhatsz.Nagyszerű dolog ez.
Márai Sándor
Lásd meg a csodát
fűben,fában
minden apró
kis virágban.
Nyíljon a szemed
szépre,jóra
ne láss mindent
elmosódva.
Csodálkozz rá
a napsugárra,
fű közt alvó
kis bogárra.
A szemeddel együtt
nyílik lelked,
s a világ ezer
csodát felfed.
S ha szíved majd minden
szépre dobban,
keresd a csodát
önmagadban!
Kormányos Sándor: Lásd meg a csodát
Nincs erő,mely elszakíthatna tőle,
mert ketten egy vagyunk,én és a föld;
az én csiráim törnek ki belőle,
én vagyok az élet a föld.
Testvér? barát? -Nincs testvére a hegynek,
minden hegy egy mert teste-lelke föld.
Testvér? barát? -Én megmaradok egynek,
mert mindenkivel egy a föld.
Halottak élnek,élők sírba kopnak,
dadog az ember és hallgat a föld;
évezredek múltjából nő a holnap;
tegnap,holnap; örök a föld.
És mintha ma teremtett volna isten,
új vagyok s mégis régi,mint a föld,
mert sorsomat véred táplálja,minden
bölcsesség őse,áldott Anyaföld!
Szabó Lőrinc: Misztikus hódolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése