Rólunk (nők)

A nő idővel csak nemesedik,mint a jó bor:
A nő szemében titkok,átélt emlékek,életmozaikok megfejthetetlen kuszasága.Nézz bele és fejtsd meg,mit élt meg,mit tapasztalt,hogyan szeretett,gyűlölt,vétkezett és hogyan tanult a hibáiból.Mert ő maga nem mesél már el minden részletet.Szívének titokszobája van,oda terelte be azt,amiről soha senkinek nem beszél,mert nem érdemes felkaparni a múlt bevarasodott sebeit.
A múlt huhogó,ijesztgető szellemei erejüket vesztették már,megbékéltek,végső nyughelyükre tértek.Nem faggat,nem túrja fel hisztérikusan bizonyítékok után kutatva a múltdobozodat.Nem néz rád kérdőn,nem tesz fel keresztkérdéseket,amibe belezavarodsz,nem akar visszautazni a múltadba veled,nem elemez,nem vár magyarázatot,mi miért történt.Számára a férfi a jelen pillanatától létezik,attól a pillanattól,amikor először ráemelte a tekintetét.Óvatosan engedi közel magához,mert a szívkapukat régóta nem tárta ki teljesen,mindig csak résnyire,mert tudja,hogy mi az a lélektelen ölelés.Ezekből kapott sokat az elmúlt években,ahol csak elvennie kellett,érintésekkel betakarózni és ha megmelegedett a test,továbbléphetett.A nő ezért védi magát és a lelkének védőruhájából csak óvatosan vetkőztethetik ki,mindvégig a szemét figyelve és ha a mozdulatot balgán elvétik,ha eltékozolják,ha hazugsággal,szavakkal áltatják,újra belebújik majd a védőruhába csendesen,minden felhajtás nélkül.Tekintetét elfordítja,mellén a karját szorosan összefonja majd,bezárkózik.Ha eljut a szerelem és kizárólagosság felismeréséig,akkor sem hall minduntalan esküvői harangokat,nem visz haza színes magazinokat idealizált szerelmespárokról és esküvői trendekről.

A nő idővel bátran és nyugalomban elfogadta,ha nem adatott meg neki az anyaság élménye,vagy szeretettel és büszkén figyeli már meglévő gyermekei távolodását és önálló lépteit.Testén terhességi csíkok,hegek, műtétek nyomai,emléklenyomatok arról,hogy az életet éli,megszenvedi,szereti,befogadja és hagyja,hogy az életesemények megjelöljék őt.Hegeit simítja a kezével,stigma arról,hogy életeket adott és a gondolkodó,nevető ráncok az arcán,azok igazi rejtélyes,megfejteni való írások.A szeme mindig beszél hozzád,nem süti le a tekintetét,nem rebegtet szempillát,tekintete éles,figyelő.Az idő kerekét nem próbálja teljes testtel nekifeszülve megállítani,vagy lassítani,mert a nő önmagát ragyogtatja és borús napokon kiszínezi önmagát.Íze,mint egy finom bor,rejtelmekkel és titkokkal teli igazi élvezet,mert az évek mesterien nemessé tették őt,igazi különleges,kortyolni való bájitallá,vigyázz,függővé és megszállottá tehet.A nő az életet nem csúszós,billegő pallón mászva éli,nem tesz fel mindent egy lapra,melyet bármikor elfújhat a szél.Megtanulta,hogyan ne kapjon pánikrohamot vészhelyzetben,a mérsékelt hisztiből viszont nem enged,mert az mindhalálig női tartozék,olyan,mint a sminkecset.Megnyugtató,hogy mostanság nem nyilvános helyeken veti be cél elérés gyanánt,ez utóbbi tevékenységet újabban sokkal csendesebben,ám annál hatékonyabban végzi.
Ha ellépnek mellőle,nem csuklik össze,csak mert a férfi nem tartja elég erősnek.

A nő idővel csak nemesedik,tökéletesedik,mint a jó bor.De sajnálatos,hogy ez az állapot nem jön automatikusan,a tökéletes,ellenállhatatlan női varázserő nem érkezik önmagától,nem várható passzívan,karosszékben hátradőlve.Tevékeny test szükségeltetik hozzá,okos,gondolkodó fej,pozitív,teremtő gondolatok és őszinte mosoly.
        Király Eszter   (stylemagazin.hu)