Április hónap

Ólmos szürkületben didereg a hajnal,
reszketve bújik elő a napnak fénye,
úgy látszik,az égbolt pereme már lángol,
vörös korongja reményt nyújt a sötétbe.

Harmat cseppje gyöngyözik a rózsaágon,
lassan felszárítja a didergő napfény,
ketten ábrándozunk ezen a világon,
mióta felcsillant előttünk a remény.

Boldogság reménye tündököl arcunkon,
olyanok vagyunk,mint két idétlen kamasz,
nem uralkodunk már feltörő vágyunkon,
szívünkben érezzük,itt van az új tavasz.
         Mészáros Lajos: Didereg a hajnal

Nem kell az arany,nem kell a gyémánt,
enyém az álmok minden kincse:
csak legyen a két kezem akire hintse.

Nem kell a fénylő,a pezsgő,a pompa,
a kihűlő mámor:
enyém a szívek dobogó gondja,
enyém minden kis vágysikátor,
enyémek az elröppent sóhajok,
csókok,amik még alig-alig élnek
enyém,enyém minden virág,
minden virág és minden ének.

Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál....
s mégis...
mégis valami kéne...
valami kéne: kedves,a szád.
           Wass Albert: Enyém az álmok mesepalotája

Tünde-leány,Tünde-leány,
miért sietsz,hová is futsz....?
Tavasz vagy,boldogan vidulj,
ragyogva virulj! Hidd el,s lásd:
Mosoly-lelked szépséges kertje
az éjnek virágot teremthet,
mint nekem is,kedves Tünde-leány!
Ne sürgesd az időt,szalad-rohan,
s jól figyelj,mert sokan lopakodnak....
oly balzsamos a lég,amerre jársz.
Gondolatban utazom,elkísérlek
évszakok-útján,érzem Angyal-léted.

Énekelj,fess,írj örökké,Tünde-leány!
           Őrni: Tünde-leány,Tünde-leány....