Májusi eső

A május nagy esővel indult útnak,
a felhők jókedvűen háborúznak,
s a zsenge zöldre szellőnyit lehűlve
rá települ egy bő égboltnyi szürke,
egy éve múlt,hogy erre járt utolszor,
s most új esélyt kap zsengülni a sorstól,
dús vízcsöppöket tálal a világnak,
és itatja a bokrokat,a fákat,
nagy vedréből önt bő kedvvel a földnek,
s a kortyolástól minden sokkal zöldebb,
de odafönn már keveri a kéket,
hogy addig adjon friss azúrt az égnek,
míg kinyílik egy óriás karantén,
és előbújik ragyogni a napfény,
sok csilló ujja elbabrál a tájjal,
s én megtelek az élet illatával.
            Böröczki Mihály: Májusi arany

                                         
Szeretem az esőt,a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem,csodálom és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt,hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát,a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét.Csillámló varázslat...

Szeretem az esőt,felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját,amit átad önként.
Szeretem az esőt,mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt,mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne,ha mindig ragyogna,
ez a szép,bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép,úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el,az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.
             Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Mindig emlékeztetnem kell magam arra,hogy a dolgok felszíne alá nézzek,mert egy virág nem csupán virág, -eső és szivárvány,felhők,föld és az űr mérhetetlensége.
             Deepak Chopra

Eső szitál a tájra,hinti enyhe permetét.
Szerény az ég,azúrt ma nem remél,
a fellegek felett lapít a fény.

Szabadnapot kapott a napsugár.Aranyporát
ne bánd,a víz is édes áldomás,
cserébe érte dús kalászt ajánl.

Üdén virít a sok virág,lehelve illatát.
Erőt merít a zöldülő határ,
s magába zárva őrzi harmatát.
           Zsóka Eliza Wolfbetta: Májusi eső

Mint szelíd tavaszi
Eső a rónára,
Ugy hulldogál csókod
Ajkamra,orcámra,
Mindenik cseppjéből
Egy-egy virág terem...
Csókzáporos tavasz!...
Virágos szerelem!...
          Petőfi Sándor

Az eső táncolt,énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta,húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát,megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.
             Szabó Magda