2016. július 3., vasárnap

"a nyár enyém"



Ég.Föld.Fák.Szél.
Méh döng.Gyík vár.
Pók ring.Légy száll.
Jó itt.Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
         Szabó Lőrinc: Nyár


A magyar nyár tüze,
tündöklő fényárban.
Ért kalászt sárgítván
lángol a határban.
Izzó,fehér korong,
a kék ég közepén.
Ereje teljében,
ránk zuhan most a fény.
Áldott a nap fénye,
átjár a napmeleg!
Az árnyék sem hűvös,
szomjas ajkad remeg.
Csak tiszta víz hűsít
ilyenkor ajkadon.
Lábad is vizezd be,
ha van rá alkalom!
Virít a pipacs is
a tikkadt mezőkön.
Ápolgatja a nap,
hogy fejlődjön,nőjön.
Napraforgó tábla
sárgán virít vissza.
Mezítelen testünk
a fényt mohón issza.
Egészséges,barnán
éltető a színünk.
Fényes szellő lebben,
heves lesz a szívünk.
Enyém,a nyár enyém,
a nyarat szeretem.
Amit nekem jelent,
szabadság,szerelem!
Minden ajtót kitár,
nyit minden ablakot.
Nyári nap hevében
pirulsz,ha akarod.
Oly kevés ruha kell,
testünket kitárjuk.
A nyár melegének,
mint napnak virágok.
Színek kavalkádja,
szirmok színvarázsa.
Csoda,ha az ember
a nyarat imádja?
         A magyar nyár tüze


De a legjobb a nap volt,az arany
ragyogás a nyár hő napjaiban,
s a ragyogásban a zsongó mezők,
a méhjárt kertek,rétek,legelők,
s rajtuk a mézküldő tenger virág,
és üzenetük,hogy Egy A Világ!
         Szabó Lőrinc: Virágok üzenete (részlet)


Olyan megőrizhetetlen
egy mosoly,egy csók,egy simogatás,
egy virágillat a nyári kertből,
egy fellobbanásnyi mindörökre.
        Ágai Ágnes


--Köröttem rajzanak -Szédülök.-
Méz! mámor! -Csalogató szelek!--
Rózsák tolonganak szemeimben
s minden
rostomban édes tűz bizsereg:

elszórom lelkem aranyát
kőbe,patakba,virágba
s zümmögő,kalandor sugarakon
testtelen,parttalan,gazdagon
szétszállok a világba --
         Szabó Lőrinc: Zümmögő,kalandor sugarakon (részlet)


Minden,ami szép volt,
minden,ami ránk várhat még,
már bennünk van rég,
a szemünkben ég.
         Ákos


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése