Arany Párizs

....utóbbi bejegyzéseimben annyi "ragyogást" említettem.........nyár,napfény,tenger,női csillogás,akkor most ismét Párizsról kell írnom,mert nekem ez a város a legfényesebb ragyogás..........most már tudom,rossz városban születtem.....

Csak a szememet kell lehunynom és újra Párizsban vagyok.

Előttünk Páris!....Félig fátyol takarja már.
A kéklő háztetőkön tündöklő holdsugár!
Ah,pompásabbat ennél nem látnak a szemek!
S ott távolabb a Szajna! Úgy csillog,úgy remeg
Mint egy bűbájos tükör a fodros,könnyű hab!
Hatalmas díszlet! S mindjárt kezdődik a darab!
           Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Színes kavalkádok otthona; szerelmesek városa; frissen sült ropogós baguette illata; Szajna lágy fodrozódása; bohémság és zöld tündérek fellegvára; na és szelíd harmonika szó.....Ugyan ki az,akinek szívét nem ülik meg párás sóhajok,midőn Párizsra gondol?
           forrás:moly.hu

Párizs elárasztott,fölemelt,megjutalmazott; bőségesebben,mint bármilyen ígéret.
          Anne Rice

Ohó,jegyezze meg,hogy Párizsról nem lehet túlzást írni.Egy embernek a fantáziája nagyon is szegény ahhoz,hogy túlszárnyalja,amit annyi generáció hordott itt össze.Akármit olvasott is Párizsról,lassankint rá fog jönni,hogy mindez itt hatványozott mértékben meg van.És amiről maga azt hitte,hogy az valami kivételes csodabogár,meglátja,az itt hétköznapiság.........
          Kőrössi P. József (szerk.): Párizs,istenhozzád!

Párizs viszont külön világ volt,egész és önmagában teljes világ,amelyet a történelem mélyített és alakított; torony magasságú épületeivel,masszív katedrálisaival,impozáns sugárútjaival,ódon,kanyargós,középkori utcáival olyan hatalmasnak és elpusztíthatatlannak látszott a harmadik napóleoni korszakban,mint a természet maga.Mindent felölelt ő és a boszorkányosan bohém népe,elárasztva a képtárakat,színházakat,kávéházakat -lángelméket- szentséget,filozófiát és háborút,frivolságot és a legnemesebb művészetet hozva létre.Azt lehetett volna hinni,hogy ha rajta kívül az egész világ sötétségbe merül,minden ami finom,ami szép,ami lényeges,az Párizsban a legpompásabb virágba borulhat.Még a fenséges fák is,amelyek pazar sátrat borítottak az utcák fölé,összhangban voltak Párizzsal -nem is beszélve a szépséges és tartózkodó Szajna hullámairól,amint átkígyózott a város szívén,úgyhogy a föld is,amelyet annyi vér és eszme formált,itt nem volt többé föld- Párizzsá lett.
             Anne Rice