szállnak alá a perzselt nyári levelek.
Fák alatt guggoló bokrok bogyóit arany párák színezik
Valahol egy sóhaj halad,késő nyári felhők alatt.
Az életemre gondolok.....üres a régi pad,
múló időm lassan álomba ringat.
Halkan suttog,mintha fuvolát fújna a nyárban.....
Ősz közeleg,benne elmúlás van.
Sonkoly Éva: Felém már
Csupán néhány csillag dereng.
Fülemben dübörög a csend.
Rám hajol már az éjszaka,
s beborít titkok illata.
Lágyan hull rám az éjszaka,
elringat hűvös illata.
Titkok bíbora dereng,
s lelkemben elszunnyad a csend.
Szabolcsi Erzsébet: Éji dal
Az ősz fellépőruháján
melltűként még ott a nyár....
Tompuló fénye,lassan beleolvad
a szeptemberi éjbe....
Nem kiabál.
Tűz színű kötényén,egyre több a folt,
Itt hagyott virágaival,
udvarát díszíti a Hold......
Ruder Jana: Elköszönő
Régóta várlak már.
Tarka,pillangószárnyon elszállt a nyár,
elmúlást görget maga előtt az esti szél,
csupasz ágak közé bújva,rólad mesél.
Nem jössz el tudom.
Hiába ülök fázva a közös padon.
Az esti park ködfátyolba öltözött,
te,mint egy árny,ott vagy a köd mögött.
Talán maradok kicsit.
Várom,hogy a fuvallat mondjon valamit.
Ha mégis elmegyek,
lépteimtől libbennek a barna levelek.
A hűvös pára egy pillanatra a vállamon elidőz,
Éles Attila: Rég láttalak (Ősz)
Add,Uram,hogy lelkemben
Az ősz színei fakadjanak dalra,
S e dalok minden hulló falevelet
Ringassanak békés nyugalomba.
M Simon Katalin: Búcsú a falevelektől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése