A legfőbb boldogság,a legkötőbb,
a legodaadóbb,istenítőbb,
az,amely úgy hív,hogy borzongsz bele,
az,amelyben két világ egy zene,
az,amelyben a szellem szárnyra kél,
az,amely már tán nem is szenvedély,
az,amely fény,súlytalan súlyegyen,
az,amelyben minden jel végtelen,
az,amelyben már mozdulni sem mersz,
az,amelyben örökbéke a perc,
az,amelyben megszakad a tudat,
az,amelyben kicseréled magad,
az,mely élvezve,a vég gyönyöre,
s ha ébredsz,a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké-
bárkié,ki a túlsó partra jut,
s tovább vinni,a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.
(Szabó Lőrinc A legfőbb boldogság)
"Nem tudtam a szememnek parancsolni
Néztem őt,néztem és örömöm telt abban,hogy nézhetem,
fájdalmas nagy örömöm.Úgy voltam vele,mint a szomjan haló ember,
aki végre kutat talál,s bár tudja,hogy a kút vize mérgezett,
mégis nagy kortyokkal iszik-belőle."
(Edward Abbey)
.... vágyléptű gondolat
csönd-szőnyegét
terítem halkan és
félve eléd
perc-gyöngyöm szétpereg
ősz íze vár
tétován száll feléd
két szemmadár
tavasz-fény nyár-dallam
álom-varázs
elindul hozzád egy
simogatás.
(Szabó Ila Ajándék)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése