Méz és lóhere c.film
Tündöklő fellegek lebegtek
a lángoló azúr teren.
Két rózsa a kertben kifeslett,
két kehely,mely tűzzel tele.
A zölden izzó áthevült kert
benézett az ablakon át
a ház hűs homályában,fülledt
széna ontotta jó szagát.
Olykor súlyosan mennydörögve
megzendült,morajlott a menny,
de méhek,rovarok dönögve
jártak,- fénylett a végtelen.
Olykor suhogó sűrű zápor
zúdult,égszínkék zuhatag....
S az ingó-tükrös ragyogásból
villogott az azúr,s a nap-
S fénylett a végtelen,s lekókadt
aléltan a rózsák feje,
s könnyeiken át mosolyogtak,
és szemük tűzzel volt tele.
Ivan Bunyin: Rózsák
Egy bórdóvörös könyv vagy-
Dús,csevegő szirmok lapjaid,
Melyek közt a szél borzolva lapoz.....
Nehéz illatú,nedves szirmaid
Telítve vannak titkos regékkel,
Melyeket a múlt a földben hagyott.....
Lapoz,lapoz szirmaid közt a szél,
Pompás kötésed most nyílt éppen széjjel,
S elmeséli nékem amit olvasott.....
Radnóti Miklós: Rózsa
Ilyen forró rózsákat dobban
másodpercenként a szívem.
Megszakadásig verő szívek
ezek a rózsák azt hiszem.
Minden rózsa egy dobbanás
vergődő test itt ez a kert,
hideglelés,szerelmi láz
szívveréseivel földre vert.
Halálosat dobbannak a rózsák
jajukat hallani.
Vörösen égve sikoltozzák,
mit nem tudok megvallani.
Váczi Mihály: Rózsák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése