Június hava

Tudom,meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illata,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj......

Meghalok itt is-: a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,

S e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.
      Garai Gábor: Június

A nyár szerintem afféle kollektív tudattár.Mindenkinek van emléke arról,milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda.Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve,csukott szemmel,lüktető szemhéjakkal és arra gondoltunk,még egy kicsit tartson ez a nap.
         Jodi Lynn Picoult

kék villogás a levegő,bolond
hangokkal tarka a délelőtt;
zengő árvíz a nap aranya
s mint sellők rebbennek ide-oda
az édes utcákon a nők.

mennyi nő! borzong tőlük a város.
ma mindnek akad valakije:
gondolatban mindegyik után
kinyúl,bátran vagy tétován,
a vágy vagy a hála keze.

s az egész csak egy gondolat,
vagy annyi se- aki él,örül;
ma tavasz és nyár ölelkezik
s önmagával szeretkezik
az élet szemérmetlenül.

az élet- mit tudom én,mi az élet?!
zűrzavar,bölcs és esztelen:
mindenki rokon mindenkivel,
életet és halált kever
a rettenetes szerelem.

az élet- hús és ideg a kő is!
tündöklő mámor a június:
átlátszóan villognak a nők
s testük csillagközi erők
szent delejével koszorús:

jönnek-mennek az édes utcán,
s akinek van rá szeme,
szédülve látja,hogy mind után
kinyúl,bátran vagy tétován,
        a mindenség keze.
              Szabó Lőrinc: Szerelmes június

A test úgy őrzi az emlékeket,mint palack a szellemet.
          Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!