Vámos Miklós
Kicsillagzott- egű éjjel
jegenyefák lombja rezgett.
Ágaikon szellő himbált
egy-egy holdsugár-gerezdet.
Jegenyesor csillogtatta
előttem a messzeséget,
-S úgy akartam,hogy az utam
karod között érjen véget.
Kicsillagzott- egű éjjel
száz jegenye fényben fürdött.
Ágaikról rám mosolygott
ringva egy-egy szőke fürtöd.
Szilágy Domokos: Jegenyék között
Gárdonyi Géza
Rügy fakad,új levél repess!
Nézd,a sok nyírfa hogy örül:
ág és gally csipkés sokaságát
a friss lomb szellős,légies
zöld füsttel remegi körül!
Várták az arany sugarat,
tavasz és nyár virágait,
s hirtelen megelevenedtek
és az első kék ég alatt
napfényre törtek álmaik.
Óh,lakkos fényben fürdetett,
gyönyörű,első levelek!
Újra árnyat-vető fa lombja!
Ringó tömeged azt susogja,
hogy millió bár a levél,
egy sincs,mely nem hisz,nem remél!
Fjodor Tyutcsev: Az első lombok (ford.Szabó Lőrinc)
Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát és egy napon rá fogsz jönni,hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát,de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged.Akkor valóban megfogod érteni,hogy a fa nem csupán anyag,nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból,hanem egy ismeretlen Isten- ott zöldell,ott virágzik a kertedben,oly közel van hozzád,s téged hívogat,újra és újra téged szólít.
Osho
A lomb között aranykard
napfény zuhant át,
megsebzett egy fatörzset,
s az halkan sírni kezdett
aranylófényű gyantát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése