Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak,földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Radnóti Miklós: Naptár július
Amikor kislány voltam,valóban komolyan azt hittem,hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények,mint a madarak,vagy az emberek.Hogy gondolkozni tudnak és beszélgetni is szoktak egymással.És hallanánk is,hogy mit beszélnek,ha igazán megpróbálnánk.Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot,egészen csöndbe kéne maradni és nagyon erősen figyelni.Néha még most is azt hiszem.Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni.......
Truman Capote
Kísértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár,zörög.
Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.
Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.
Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik,de nyárra itt időz.
Itt üdül. Övé az egész ház.
Július,júliusi
vad lég,amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.
Július,a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július,az ablakon által
betörő,fönnen szavaló,
a fésületlen,a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!
Borisz Paszternak: Július (ford. Illyés Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése