Nyári virágok

Mindenkinek saját lelke van,amelyet nem egyesíthet máséval.Egyik ember közelíthet a másikhoz,szót érthet vele,ketten egymásra találhatnak.De a lélek olyan mint a virág,a gyökere egy helyhez köti- nem mehet oda a másik virághoz,mert nem hagyhatja el a földjét.A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét,hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik,azt nem a virág,hanem a szél dönti el.
         Hermann Hesse

Nyári hajnalon
ébred a rét.
Kéken a katáng
nyitja szemét.

Nyári hajnalon
ébred az ég.
Kitárul kéken
a messzeség.
       Varga Imre: Mezei katáng

Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah,nem az már,csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.

S míg érzem: ismét gondolok reád,
Még most is hallom halk rezgő szavad....
- Ki hinné el,hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!
         Majthényi Flóra: Szegfű

Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap a felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy virág?
         Áprily Lajos: Leánykökörcsin

Rózsa vagyok,rózsa
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám,kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár sem volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér,halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!
        Várnai Zseni: Rózsa

Mikor levendula illat-árja tölti be a szobát,
s mély lila színe bűbájt hint reád,
bódulj karjaimba
és szoríts magadhoz olyan ősi kéjjel,
mintha minden vágy-ringató éjjel
szenvedélyünk döngetné
az érzelem falát.
Ha majd testünk búja érintésétől
illanó párában suttognak a szavak,
és gőzölgő csókok gyöngyöznek ajkunkon
édes verítéket,
repíts-repíts tüzes szerelmeddel addig,
míg a mennyek kapujához érek
hogy azon belépve
főnixmadárként uralhassam
ezt a levendula illatú lila
mindenséget.
         Kun Magdolna: Levendula szerelem

Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából
olyan üres lesz egyszerre
olyan üres,olyan néma
mintha én se volnék benne.
        Gárdonyi Géza: Mikor itt vagy