Oly szépek...

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt,de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt,jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett,
és mindent megadatott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
            Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

Csak egy ölelésnyi
Egyetlen tenyérnyi
Egy ujjnyi
Egy érintésnyi
Legyen amit itt hagysz
Magadból nekem.

Nem kell hogy lángolj
S a szívem fájjon
Gyönyöröd végzetem
Hogy magába zárjon

Elég az is
Ha elképzelem.
               Seres László: Csak egy

Kicsit meghalsz bennem,ahogy kattog bennem az óra,ahogy átosonnak a percek,s a jelen lassan átvált múlandóra.......
               Kiss László (Lacc)

       fotó: Jaroslaw Datta