Január.

Későn kel a nap,teli van még
csordultig az ég sűrű sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte, a szürke hidegben.
         Radnóti Miklós Január

A tél ölelésében tudja meg az ember,hogy a lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
                                                                                 Albert Camus

Mint a fehér rózsa szirma,
Lágyan hullok, lebegek,
Pihe-puha fehérséggel
Én pólyálom a telet.

Nyáron nagy dunnában alszom,
Télen útnak eredek,
Cukorfényű lepedőbe
Én pólyálom a telet.
            Weöres Sándor Hópihe

Tengerszem hártyás jegén táncolsz,hóval borított jegenyefenyők alatt.A hó szinte izzik körös-körülötted,gyengéd kékre halványítva az éjjel feketéjét,a telihold elmosódik a párában és mintha higanyezüstöt verítékezne,szellemképesek a csillagok,s oly közel hajol az ég a földhöz,hogy már-már összeölelkezik vele.Rideg gyönyörűség,Téli Mese....Az Életed....Táncolsz,félszegen,attól tartva,hogy beroppan alattad a jég,táncolsz,részegülten,már nem törődve a jeges mélységgel,s egyszer csak felemelkedsz.Felujjongsz,hiszen szárnyalsz,ám ekkor elbotlasz,kékre-zöldre ütöd magad,de felkelsz és kezded elölről,és folytatod,amikor megroppan a jég és térdig merülsz a vízbe,kibotorkálsz és táncolsz,mígnem merevre fagynak a csontjaid,táncolsz lassulón,hanyatlón,s ha kibírod,felébred a NAP és megmelenget.

Rád borulnék ősszel,takaró avarral
És ha tél lehetnék,behavaználak,
Beléd olvadnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár,ha lennék,beragyognálak.
                    Bikini

.