Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon,pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Wass Albert: Tél
Múlt álmok fagytak
reggelre ablakomra.
Csipkehideg tél.
Szabolcsi Erzsébet
Ó,csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos,csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó,csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
Nagy László: Ó,csodálatos jégvirág
Fekete világ.
Kimennék a friss hóba
fehérré válni.
Szabolcsi Erzsébet
Fehér lett a kert,az udvaron,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertben mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
Szalai Borbála: Mesevilág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése