A bágyadt,őszies napon.
Lelkemben nincs virág,verőfény,
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repül át néha szívemen,
S szelíden,könnyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.
Reviczky Gyula: Első szerelem (részlet)
Csodát kínálsz,hitetlen vén november:
lám,nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom,édes-keserű szender
fog el,s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy réges-régi nyárba.
Jékely Zoltán: November csodája
Délben mégis
győzött a nap sugára,
az ősz ködét
átfúrta,mint a dárda,
s a szürke ködmön
fénylő díszt kapott,
magára tűzte ékül
a napot.
S míg a fénygömb
ott tündökölt az égen,
én földi porszem
megigézve néztem,
olyan volt,
mint egy Óriás mosoly,
s szertefoszlott
tőle a ködgomoly.
Így harcolt ő
a köddel és sötéttel,
s mikor a föld
elfordul tőle éjjel,
ő akkor is
ott virraszt őrhelyén,
s rést vág
az egyik függönyén.
Ó,jól tudom,
hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs
mégiscsak nékünk érik,
belőle árad
minden,ami éltet:
a kezdettől változó őstenyészet.
Tudom,
de mindig újra megcsodálom,
mikor áttör
a ködlő láthatáron,
tavaszidőn
dicsfényben tündökölve,
s ősszel,
mikor búcsúzva néz a földre.
A hervadás is
gyönyörű a fényben,
őt látom
minden sárguló levélben,
még a bogáncs is,
mint a színarany...
egy kicsit én is süttetem magam!
Várnai Zseni: Novemberi napsütés
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét,bár ledobta,csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében,s eltakarja testét
Majd -ha jő december,s havat szór a tájra-
felöltözik akkor hófehér ruhába.
Czirják Jolán
Fáradságom adom az esti árnynak,színeimet vissza a szivárványnak
Megnyugvásom a tiszta,csöndes égnek,mosolygásom az őszi verőfénynek.
Reményik Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése