mi színezünk valóságot,mikor álmodunk,
mi fényezünk nap-sárgára szürke éveket,
s égi kékre,ibolyára,fagyos réteket.
Mert,ha van bennünk némi emberszeretet,
két kezünkbe simul az a szivárvány-ecset,
s oly szépséggel festjük meg mások életét,
hogy abban látjuk mi is lelkünk gyönyörét.
Kun Magdolna: Szivárványecset
Hajad fáknak
koronája,
Szemed eső
szivárványa,
Ajkad folyó
hullámzása,
Szavad virág
bimbózása,
Csókod tüzek
parázslása,
Lépted fények
villanása,
Szíved napnak
ragyogása,
Lelked lelkem
tükörmása
Paudits Zoltán: Hasonlatok
Felsorakoztatunk sorba
érveket és tényeket,
a szavak igazával meggyőzzük
egymást,s a reálisan
működő agysejteket.
Bólogatunk -így van,helyes-,
jól látjuk a lényeget,
ezt tesszük,így lesz...
-megyek...-menj hát-
-mennem kell...-indulj már...
...mégis...csak a szemem nézed,
s ki nem mondott szavaiddal
el nem csókolt csókjaimat
kéri minden sejted,
hidegre beszélt
józan érvek mellett
szivárványos fényeket látsz,
a búcsúzás sötét
sziluettje helyett.
Jószay Magdolna: Józan szivárvány
De a szivárvány mindig egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan,mint egy álom
És testetlenül,mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.
Reményik Sándor: Szivárvány ( részlet )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése