Még jószagú nyár ringatózik
vidám szelek lágy ölén
hol csiklandozó víg kacajjal
kergetőzve száll a fény.
Még nyíló virág színe csókol
mezők zöldjén lobbanást,
ha illatozva nyár-ütemre
lüktet száz szívdobbanást.
De este már,ha fülledt csöndet
sóhajt ég felé a táj
a tikkadt fákon néma sejtést
borzongat a félhomály.
A nádas hosszan eltűnődve
nézi sápadt vadvizek
remegő tükrén önnön árnyát
s nem suttog már senkinek.
A felénk lopódzó némaság
egyszer végleg itt marad,
ha hideg harmat könnyét sírja
mezőkre a virradat.
De ma még nyár van,vérben fürdő
alkonyokba ring velünk
fogyó időnk,a változás,hisz
erről szól az életünk....
Kormányos Sándor: Szeptember
Az emlékezésnek is van éghajlata,flórája és faunája.Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt.Telítve van végletekkel.Az igazi ősz soha nem az,amelyet éppen megélünk,hanem az a másik,aranyfürtös,halálra érett és csodálatos,melyre egy tavasszal emlékezünk.
Márai Sándor
Szeptember.A nagy fának hangja ott kint,
sok levelük mély zizegése ringat,
mint amikor jó dajka dallamot hint
gyermek fülébe és ágakat ingat
szenderedő homloka fölibe
frissszagú gallyt,hogy attól finom álma
ezüst zenével lesz telis-tele,
s lengése oly lágy,mint egy angyal szárny....
Karinthy Gábor
Beszélgetünk szobánkban még a csacska
nyár hancúzásáról,s te,csöndes ősz,
oly észrevétlen-lopva,mint a macska,
bejössz.
Kosztolányi Dezső: Váratlan vendég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése